White testvérnő az 1913-as generálkonferencián összegyűlt testvéreknek megírta az utolsó négy év tapasztalatait, mióta az 1909-es konferencián személyesen volt alkalma beszélni hozzájuk...

"Azon összejövetel után több hónap alatt" - írta - "nehéz tervet viseltem és felhívtam a felelős állásokban lévő testvéreim figyelmét azokra a dolgokra, melyeket az Úr parancsára kellett terjeszteni. És most még mindig nagy érdeklődést tanúsítok egyesek munkáival kapcsolatban, szabályokkal szembeni állásfoglalásaival, mégis erős bizalmat érzek az egész területen tevékenykedő munkásokkal szemben, és hiszem, hogy amikor összegyűlnek az Úr előtt, megalázkodnak és újra felajánlják magunkat a szolgálatra, képesek lesznek Isten akaratát cselekedni. Vannak egyesek, kik a dolgokat nem látják meg helyes megvilágításban, ezek azonban tanulják meg a dolgokat úgy látni, mint munkatársaik és kerüljék el a komoly tévedéseket. Keressék komolyan az Urat ebben az időben és helyezzék akaratukat teljesen Isten akarata alá...

A jelenetek, melyeket nemrég éjszaka láttam, mély benyomást gyakorolt rám. Egy nagy mozgalom - egy ébredés - folyt sok helyen. Tagjaink sorba álltak és engedelmeskedtek Isten felhívásának. Testvéreim az Úr szól hozzánk. Ne hallgassunk az ő szavára? Nem akarjuk e lámpáinkat előkészíteni és mint férfiak, úgy cselekedni, mint akik Uruk jövetelét várják? Ez az idő a világosság hordozásra és cselekvésre szólít fel...

Így intelek benneteket... úgy járjatok, mint illik elhivatásotokhoz, mellyel elhivattak. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, igyekezvén megtartani a lélek egységét a békességnek kötelékében."