Hetednapi Adventisták vagyunk. Talán szégyellnünk kellene nevünket? Nem, nem! Nem szégyelljük, hiszen az Úrtól kaptuk Nevünk rámutat arra az igazságra, mely megpróbálja majd az egyházakat (110. Levél, 1902).

Hetednapi Adventisták vagyunk, és ezt soha nem kell szégyellnünk Népünknek szilárdan ki kell állnia az igazságért és szentségért. így dicsőíthetjük meg Istent. A veszélyektől megszabadulnunk kell, nem pedig csapdájukba esni és megromlani általuk. Ennek érdekében tekintsünk mindenkor Jézusra, hitünk szerzőjére és be- végzőjére! (106. Levél, 1903).

A harmadik angyal zászlaján ez a felirat látható: „Isten parancsolatai és a Jézus hite.” Intézményeink olyan nevet vettek fel, mely bemutatja hitünk jellegzetességét, és ezt a nevet soha nem kell szégyellnünk Az Úr megmutatta nekem, hogy ez a név sokat jelent, és felvétele által a mennyből kapott világosságot követtük... A szombat Isten teremtő munkájának emlékezete, valamint egy olyan jel, melyet be kell mutatnunk a világnak.

Nem köthetünk kompromisszumot a bálvány szombat imádóival. Ne töltsük az időnket azokkal folytatott vitákkal, akik ismerik az igazságot, és akikre felragyogott annak világossága, de az igazságtól a mesék felé fordították fülüket. Az Úr megmutatta nekem, hogy egyesek mindent el fognak követni annak érdekében, hogy a hetednapi adventisták és a hét első napját megtartók hite közötti különbséget elmossák. Az egész világ részt fog venni ebben a harcban. Az idő közel van. Nincs idő zászlónk leeresztésére.

Egy hetednapi adventista csoport tárult elém, melynek tagjai azt tanácsolták, hogy a bennünket mint népet elkülönítő lobogót vagy jelet ne képviseljük olyan markánsan, mert az nem a legmegfelelőbb politika intézményeink sikerének biztosítására. Azonban ezt a megkülönböztető lobogót végig kell hordozni az egész világon a próbaidő lezárulásáig! János így jellemzi Isten maradék népét: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” (Jel 14:12). Ez a törvény és az evangélium. A világ és az egyházak egyesült összhangban hágják át Isten törvényét, lerombolják Isten emlékünnepét, és olyan szombatot magasztalnak fel, mely a bűn emberének kézjegyét viseli. Urunk Istenünk szombatja azonban olyan jel, mely rámutat az engedelmesek és az engedetlenek közötti különbségre. Láttam, hogy némelyek kinyújtották karjukat a lobogó bevonására, és jelentőségének elhomályosítására...

Amikor az emberek elfogadnak és felmagasztalnak egy hamis szombatnapot, és lelkeket fordítanak el az Istennek való engedelmességtől és hűségtől, eljutnak arra a pontra, melyre az emberek Krisztus napjaiban jutottak el. ...Senki ne rejtse el lobogóját, és ne engedje alábbhagyni imádatának mértékét! Az Istentől megtisztelt, megáldott és gazdaggá tett nép ne utasítsa vissza az Isten emlékünnepéről teendő bizonyságot akkor, amikor pontosan arra lenne szükség! Nem kellene-e többre becsülni Isten parancsolatait, amikor az emberek ítéletet mondanak Isten törvénye fölött? (15. Kézirat, 1896).

A próféta úgy mutatja be Isten népének gyermekeit, mint akik csodálkozást váltanak ki másokból [Zak 3:8 - az angol fordítás szerint, a magyarban jelképes’]. Népünknek el kell különülnie a világtól. A világ tekintete rajtunk függ, és sokak figyelnek bennünket, akikről nem is gondolnánk. Vannak olyanok, akik tudnak valamit az általunk képviselt tanításokból, és megfigyelik jellemünkön hitünk következményeit. Meg akarják tudni, miféle hatást gyakorolunk másokra, és hogyan viseljük magunkat ebben a hitetlen világban. A mennyei angyalok is figyelnek minket. „Látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek” (lKor 4:9) (The Review and Herald, 1889. június 18).

Népünket eddig nem méltatták figyelemre, de a jövőben ez nem így lesz. A mozgalmak már készülődnek. A keresztény világ olyan mozgalmakat indít, melyek nyomán Isten parancsolattartó népe szükségszerűen a figyelem középpontjába kerül. Isten igazságát naponta elfojtják az emberi eredetű elméletek és hamis tanítások. Terveket fektetnek le és mozgalmakat indítanak azok lelkiismeretének a megkötözésére, akik hűségesek akarnak maradni Istenhez. A törvényhozó erők Isten népe ellen lesznek. Minden léleknek át kell mennie a próbán. Bárcsak bölcsek lennénk a saját érdekünkben, és tanítás és példaadás által átadnánk ezt a bölcsességet gyermekeinknek is. Hitünk minden pontját ki fogják kutatni, és ha nem vagyunk alapos, szilárd és erős bibliakutatók, akkor nem fogjuk tudni felvenni a harcot a világ nagyjainak bölcsességével (12. Levél, 1886).