Közeledünk e föld történelmének befejezéséhez. Nagy munka áll előttünk: az utolsó üzenetet vinni a bűnbe süllyedt világnak. Az ekétől, a szőlőhegyről és különféle más foglalkozásokból hívatnak el férfiak és küldetnek el az Úr által, hogy ezt az üzenetet hirdessék a világnak.

A világot összetartó eresztékek megrendültek. Ha körültekintünk, kilátásaink csüggesztőnek tűnnek. Krisztus azonban épp azokat a férfiakat és nőket hívja, akik elcsüggesztenek bennünket. Ő olyan tulajdonságokat lát bennük, amelyek alkalmassá teszik őket, hogy szőlőskertjében munkálkodjanak. Ha ők készségesek folyamatosan tanulni, gondviselése által alkalmassá teszi őket oly munka végzésére, amely nem nő túl képességeiken. A Szentlélek kiárasztása által erőt kölcsönöz majd bizonyságtevésüknek.

Sok terméketlen és még műveletlen területet a kezdőknek kell megművelniük. Az a tekintet, amellyel az Üdvözítő nézi a világot, sok munkásban bátorságot ébreszt, akik ha alázattal elindulnak és egész szívükkel fáradoznak, akkor az adott helyen és időben alkalmas embereknek bizonyulnak majd. Krisztus látja a világ minden nyomorúságát és kétségbeesését. Ez olyan látvány, amely a legjobb prédikátorokat is annyira elbátortalanítaná, hogy nem ismernék fel, miként kezdjék el az emberek felemelését a létra legalsó fokáról. Pontosan előírt munkatervük értéktelenné válna. A létra magasabb fokán állva ezt mondanák: "Jöjjetek fel ide, ahol mi vagyunk!" A szegény lelkek azonban nem tudnák, hogy hova helyezzék lábukat.

Krisztus szíve felüdül, amikor megpillantja azokat, akik a szó legteljesebb értelmében szegények. Örvendezve látja azokat, akiket bántanak és mégis szelídek. Örvendezve látja azokat, akik éhezik az igaz életet. Örülni tud annak a helyzetnek is, amely sok prédikátort elbátortalanítana. Tévelygő kegyességünket helyesbíti azáltal, hogy a szegényekért és a nyomorgókért végzett munka terhét olyan emberekre helyezi, akiknek a szíve együtt tud érezni a tudatlanokkal és mellőzöttekkel.

Az Úr ezeket a munkásokat megtanítja, hogyan kezeljék azokat, akiken segíteni kívánnak. Bátorságot nyernek, ha látják, miként nyílnak meg az ajtók előttük, ahol orvosi missziómunkát végezhetnek. Mivel nem bíznak önmagukban, egyedül Istennek adnak minden dicsőséget. Kezük esetleg durva és ügyetlen, de szívüket a részvét hatja át és irányítja. Teljesen betölti őket a vágy, hogy enyhítsék a temérdek nyomorúságot. Krisztus itt van, hogy segítségükre legyen. Ő azokon keresztül munkálkodik, akik irgalmasságot ismernek fel a nyomorúságban és nyereséget minden dolog elvesztésében. Ha a Világ Világossága elhalad mellettük, kiváltságok észlelhetők minden nehézségben, rend látszik a zűrzavarban és Isten bölcsessége és munkája abban, amit kudarcnak véltünk.

Kedves Testvérek! Lépjetek szoros érintkezésbe hivatásotokban az emberekkel! Emeljétek fel a lesújtottakat. A szerencsétlenségekre úgy tekintsetek, mint titkos áldásokra, a fájdalmakra, mint kegyelmi bizonyságokra. Munkálkodjatok úgy, hogy remény virágozzék ki a kétségbeesés helyén.

Az egyszerű emberek is foglalják el helyüket mint munkások Isten művében. Ha közösséget vállalnak embertársaik nyomorúságával, ahogyan az Üdvözítő osztozott az emberiség fájdalmaiban, akkor hit által meglátják, hogy az Úr együtt munkálkodik velük.

Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet. (Sof. 1:14) Szeretném minden munkásnak odakiáltani: Hitben menj előre, és az Úr veled lesz! Azonban virrassz és imádkozz! Ebben rejlik eredményednek titka. Az erő Istentől jön. Munkálkodj teljesen benne bízva és ne feledkezz meg arról, hogy munkatársa vagy. Ő a te segítőd. Erőd Tőle származik. Ő lesz bölcsességed, igazságosságod, megszentelődésed és megváltásod. Hordozd Krisztus keresztjét, tanulj Tőle naponta szelídséget és alázatot. Ő a te vigaszod és felüdülésed." (Testimonies VII. kötet 270-272. o.)

Jézus ismeri a világ nyomorúságának és kétségbeesésének mélységeit. Ő tudja, milyen eszközökkel hozható gyógyulás. Mindenütt lelkeket lát sötétségben, lesújtottan a bűntől, bánattól és fajdalomtól. Látja azonban a lehetőségeiket is: látja a magasztos célt, amelyet elérhetnek. Noha emberek visszaéltek a kegyelemmel, elvesztegették tálentumaikat, Isten-képmásuk méltóságát elveszítették, de megváltásuk mégis dicsőíti a Teremtőt.

Krisztus örvendett, hogy többet tehet követőiért, mint amennyit kérni vagy elgondolni tudnak. Tudta, hogy az igazság a Szentlélek mindenható hatalmával felövezve győzelmet arat a gonosszal vívott harcban és a véráztatta zászló diadalmasan leng majd az Ő követői felett. Tudta, hogy a Benne bízó tanítványok élete hasonló lesz az Övéhez: szakadatlan győzelmek sorozata, amely nem annak tűnik most, de majd annak ismerik az örökkévalóságban.

Azért beszéltem ezeket néktek - mondta Jézus -, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságotok lesz; de bízzatok: én meggyőztem a világot. (Jn. 16:33) Krisztus nem gyengült el, sohasem bátortalanodott el; és az Ő követőinek a kitartó hit bizonyítékaivá kell lenniük. Éljenek úgy, ahogyan Ő élt, dolgozzanak úgy, amint Ő dolgozott, mert Tőle függnek mint Mesterüktől.

Bátornak, kitartónak, tetterősnek kell lenniük! Ha látszólag leküzdhetetlen akadályok állják is útjukat, tovább kell haladniuk kegyelmével. Ahelyett, hogy a nehézségek miatt panaszkodnának, győzzék le azokat! Semmi miatt ne essenek kétségbe, hanem mindent reméljenek: Krisztus összekötötte őket Isten trónjával, hasonlíthatatlan szeretetének aranyláncával. Azt akarja, hogy részesei legyenek a világegyetem legnagyobb befolyásainak, amelyek minden erő forrásától származnak. Akarja, hogy legyen hatalmuk ellenállni a gonosznak. Ez olyan hatalom, amelyet sem a föld, sem a pokol, sem a halál legyőzni nem tud, olyan hatalom, amely képessé tesz a győzelemre, miként Krisztus is győzött!