Az evangélista személyisége. — Istentől nyert világosságom szerint az evangélium szolgálata szent és magasztos tisztség. Akik ezt a tisztséget elfogadják, legyen szívükben Krisztus szeretete.

Prédikáljon magatartásuk, szavaik, tetteik, ruházatuk: mindenük. Ne csak szavainkkal beszéljünk az embereknek, hanem mindennel, ami személyünkkel kapcsolatos. Mindez legyen számukra prédikáció (Testimonies, 2., 1871, 615., 618. o.).

Lelkek vesznek el a gondatlanság miatt. — Az a lelkész, aki elhanyagolja a külsejét, gyakran sebzi meg a jó ízlésű, finomabb érzékű tár-sait. Akik ebben a tekintetben hibáztak, helyesbíteniük kell, s legyenek körültekintőbbek. Több lélek elmaradását a lelkész külseje okozta. Ha az első benyomás kedvezőtlen volt, a megjelenését, külsejét semmiképpen nem egyeztethették össze a feltárt igazsággal. Öltözete ellene szólt; az emberek azt a benyomást nyerték, hogy az általa képviselt nép egy gondatlan csoport, amely mit sem törődik a ruházatával. Hallgatói tehát ilyenfajta emberekkel nem kívántak találkozni (Testimonies, 2., 1871, 613. o.).

Ízlés, szín és szabás. — Többen, akik a szent dolgokban szolgálnak, öltözködésükkel bizonyos mértékig rontják, csökkentik munkájuk hatását. Látható az ízlés hiánya a szín és a szabás megválasztásánál. Az ilyen ruházkodás vajon milyen benyomást kelt? Olyant, hogy az általuk képviselt művet nem tartják szentebbnek és magasztosabbnak, mint a közönséges munkát, például a szántást. A lelkész – példája következtében – a szent dolgot a közönséges szintre rántja le (Testimonies, 2., 1871, 416. o.).

A színek megválasztása. — A fekete vagy sötét színû anyagból készült öltözék jobban illik a lelkészhez a szószéken, és jobb benyomást kelt, mint a két vagy több színű anyagból készült öltöny (Testimonies, 2., 1871, 610. o.).

Megfelelő öltözék és magatartás. — Ruházatban és magatartásban legyünk illemtudóak. Sose legyünk lomposak vagy rendetlenek, sem megjelenésünkben, sem munkánkban (Letter, 1902, 49.).

A bibliamunkás jellemét a ruházatából ítélik meg. — Valakinek a jellemét öltözékének stílusa szerint ítélik meg. A finom ízlés, a művelt elme egyszerű, illő megjelenésben, öltözékben mutatkozik meg. A ruházkodásban, ha szemérmes egyszerűség szerény modorral párosul, olyan szent, tartózkodó légkörrel veszi majd körül a fiatal nőt, ami ezer veszélytől óvja meg (Education, 1903, 248. o.).

A nem hívők értékelik az egyszerű ruházatot. — Sokan a nem hívőkhöz hasonlóan öltözködnek, annak érdekében, hogy befolyást gyakoroljanak rájuk: ez azonban nagy tévedés! Ha valóban megmentő befolyást akarnak gyakorolni, akkor mutassák meg hitüket igazságos cselekedeteikkel; legyen világosan látható a különbség a keresztény és a világfi között. Szavaik, öltözékük, magatartásuk Istent nyilatkoztassa ki. Akkor szent befolyást árasztanak környezetükre, s még a nem hívők is tudomást vesznek arról, hogy Jézussal voltak (Ap csel 4:13). Ha valaki szeretné, hogy befolyása az igazságot előbbre vigye, éljen hitvallása szerint, kövesse alázatos Példaképét (Testimonies, 4., 1881, 633–634. o.).

A ruházkodás fitogtatása: botránykő a még nem hívőknek. — Azok az emberek, akik meggyőződtek az igazságról, s mégis ellene döntöttek, sokan testvérnőink büszkesége és világiassága miatt döntöttek így. A hirdetett tantétel világosnak látszott, a hallgatók érezték, hogy nehéz keresztet kell vállalniuk, ha elfogadják az igazságot. Amikor látták, hogy testvérnőink a ruházatukkal kérkednek, ezt mondták: „Ezek teljesen úgy öltözködnek, mint mi. Valóban hiszik is azt, amit hirdetnek? Vajon nem csapják be az embereket? Ha valóban azt gondolják, hogy Krisztus hamarosan eljön, s hogy minden lélek sorsa felett életre vagy halálra döntenek, akkor nem szentelnének annyi időt és pénzt arra, hogy az uralkodó divat szerint öltözködjenek.” Milyen keveset sejtettek hitvalló testvérnőink a ruházkodásukkal tartott prédikációikról!

Szavaink, tetteink, ruházkodásunk mindennapi, élő prédikátorok: vagy gyűjtenek Krisztussal, vagy tékozolnak. Ez nem csekélység, hogy egy tréfával elűzzük. A ruházkodás kérdésének megoldása komoly elmélkedést és sok imát igényel. Sok nem hívő érezte, hogy nem helyes, ha a divat rabszolgája, azonban ha olyan embereket látnak, akik szárnyaló hitvallásokat tesznek, de úgy öltözködnek, mint ők és élvezik a sikamlós társalgást, akkor úgy döntenek, hogy saját életmódjukban nincs kivetnivaló (Testimonies, 4., 1881, 641. o.).

Az egyszerű öltözék nem szégyeníti a szegényeket. — Ruházatunk legyen tiszta és egyszerű, hogy amikor a szegényeket meglátogatjuk, ne zavarja őket a külsőnk és saját külsejük közötti nagy ellentét (Gospel Workers, 1915, 189. o.).

A szent hitvallásunkhoz illő ruházat. — Gondosan mérlegeljük ruházkodásunkat. A lelkész öltözéke tisztségéhez méltó legyen. E tekintetben többen hibát követtek el. Több esetben nemcsak az ízlés hiánya mutatkozott szembeszökően, hanem a ruha is rendetlen volt, az egész külső elhanyagolt benyomást keltett.

A menny Istenét, akinek karja mozgatja a világot, aki az életet adja és egészségben megtart minket, tisztelik vagy szégyent hoznak reá külsejükkel azok, akik szolgálatában tisztséget viselnek (Gospel Workers, 1915, 173. o.).