Lelki ajándékok meghamisítása. — Sok tévedés keletkezett; s még alig kerültem ki a gyermekkorból, az Úr mégis helységről helységre küldött, hogy megfeddjem a tévtanok követőit. Voltak, akiket a fanatizmus veszélye környékezett; Isten pedig megparancsolta nekem, hogy az Úr nevében mennyei üzenetet közvetítsek számukra.

Ezekkel a tévtanokkal ismét szembe kell néznünk. Lesznek, akik majd azt állítják, hogy látomásokat látnak. Ha Isten világos bizonyítékát adja, hogy a látomás Tőle ered, elfogadhatod. Azonban semmilyen más bizonyíték alapján el ne fogadd, mert az embereket egyre jobban és jobban vezetik félre Amerikában és külföldön is. Az Úr azt akarja, hogy gyermekei értelmesek legyenek.

A jövőben a csalás minden fajtája támad, mi pedig szilárd alapra akarunk építeni. Az épülethez szilárd oszlopok kellenek. Abból, amit az Úr létesített, egyetlen gombostűnyit sem szabad elvennünk. Hol lehetünk biztonságban, ha nem abban az igazságban, amelyet az Úr az utolsó ötven évben adományozott (Review and Herald, 1905. V. 25.)?

Ahogy a kígyó megcsalta Évát. — A hamis elméletek, amelyeket ismét és ismét hangoztatnak, olyan hívogatóak, mint a tiltott fa gyümölcse Éden kertjében. A gyümölcs nagyon szép volt, eledelre jónak látszott – de a hamis tanítások nagyon sok embert tettek tönkre (Manuscript, 1906, 37.).

Fanatizmussal és szélsőségekkel fertőzött. — Előfordul, hogy az emberek látása annyira megromlik, hogy csaknem vakok lesznek; áll ez a vallási fanatizmusra is és a szélsőségekre; a lélek szeme, amely megkülönbözteti a jót a rossztól, annyira elhomályosodhat, hogy semmit nem lát tisztán. Egészséges ítélőképessége megromlott, tehát az igazság és az életszentség lelkületét nem tudja megkülönböztetni a tévelygés és fanatizmus elemétől.

Ha valaki képzelt dolgokat lát, amelyek a valóságban nem léteznek, ez lelki betegségre mutat. Az illúzió éppúgy mámorossá tesz, mint az iszákost az erős ital. Lelkesedés látható, amely azonban nem Istentől származik. A szellemi képességek elfajultak. Minden léleknek Istenben kell bíznia s olyan tapasztalatokat szerezni, amelyek épek és egészségesek.

Tűzben vagy vízben. — Egyes emberek szeretik a különlegeset, a csodálatosat, az újszerűt; Isten azonban azt szeretné, hogy nyugodtan, meggondoltan cselekedjünk, válasszuk meg szavainkat – az időszerű igazsággal összhangban. Az igazságot úgy adjuk elő, hogy amennyire csak lehetséges, mentesítsük az indulatkitörésektől. De jellegéhez méltó ünnepélyességgel és nyomatékkal. Óva intsük a szélsőségeseket, akik tűzből vízbe esnek.

Kérlek, gyomlálj ki tanításaidból minden szertelen, túlzó kifejezést; mindent, amit a kiegyensúlyozatlan lelkek, a tapasztalatlanok megragadhatnak, s ami őket vad, éretlen tettekre késztethetné. Minden kijelentésedet fontold meg. Ebben gyakorold magad. Ellenkező esetben másokat rossz nyomra vezethetsz; ez olyan zavart idézhet elő, amelynek rendezése sok fájdalmas munkát igényelne. Elvonja a munkások erejét olyan irányba, ahol Isten nem kívánja látni őket. A fanatizmusnak egyetlen megnyilatkozása közöttünk sok ajtót zár be az igazság legvilágosabb elvei előtt (Manuscript, é. n., 111.).

A szent igazságra árnyat vet a felajzott lelkiállapot. — Gondolkodjunk és elmélkedjünk a kijelentett igazságokon. Az izgalmak nem kedveznek a kegyelemben való növekedésnek, nem segítik elő a Lélek megszentelő munkáját, a valóságos tisztaságot.

Isten azt akarja, hogy a szent igazsággal foglalkozzunk. Csak ez győzi meg az ellentmondókat. Nyugodtan, értelmesen munkálkodjunk.

Isten felhívja népe figyelmét, hogy magatartása józan és szentül következetes legyen. Gondosaknak kell lenniük, nehogy sajátságos előadásokkal, zavarkeltéssel vagy izgalmakkal szégyent hozzanak az igazság szent tantételeire. A hitetleneket az ilyesmi arra készteti, hogy az adventistákat fanatikus csoportnak képzeljék. Így keletkezik az előítélet, amely megakadályoz embereket abban, hogy az időszerű üzenetet elfogadják. Ha a hívők az igazságot szólják, ahogyan Jézusban van, akkor szent, értelmes nyugalmat árasztanak, s nem viharos zavart (Manuscript, 1901, 76.).

A hamis tanítók félremagyarázzák a próféciákat. — Napjainkban, miként Krisztus napjaiban, félreolvashatják és félremagyarázhatják az Írásokat. Ha a zsidók az Írásokat komolyan, imádkozó szívvel tanulmányozták volna, kutatásuk jutalmaképpen felismerték volna az időt, s nemcsak az időt, hanem Jézus Krisztus megjelenésének körülményeit is. Kezükben volt Dániel bizonyságtétele; kezükben volt Ésaiás és a többi próféta bizonyságtétele; kezükben volt Mózes tanítása. Krisztus pedig ott állt közöttük, de ők még mindig kutatták az Írásokat, keresték az eljövetelére vonatkozó bizonyítékokat. S pontosan azokat a hibákat követték el ellene, amiket a próféciák előre megjövendöltek. Annyira elvakultak voltak, hogy nem tudták, mit cselekszenek.

Sokan éppen így cselekszenek napjainkban, mert nem voltak tapasztalataik a próbára tevő üzenetekkel, nevezetesen az első, a második és a harmadik angyal üzenetével. Vannak, akik az Írásokból arra keresnek bizonyítékokat, hogy ezek az üzenetek még csak a jövőre vonatkoznak. Összegyűjtik az üzenetek bizonyítékait, de a profetikus történelembe nem tudják kellőképpen beilleszteni. Ezért abba a veszélybe kerülnek, hogy félrevezetik az embereket az üzenetek beillesztésével. Nem ismerik fel és nem értik meg a végidő jeleit, s hogy hova vigyék az üzeneteket. Az Úr napja észrevétlenül közeledik, azonban a bölcseknek tartott nagy emberek a „felsőbbrendű nevelésről” fecsegnek. Mit sem tudnak Krisztus eljövetelének jeleiről vagy a világ végéről (Manuscript, 1897, 136.).