Mit tehetnénk, hogy feltartóztassuk azt a kóros és bűnös áramlatot, amely az emberiséget a romlás és a halál örvényei felé sodorja? Ennek a gonosz áramlatnak a forrása nem más, mint az étvágy és a szenvedélyek mértéktelen kielégítése. Az egészségügyi reform első és legfontosabb feladata tehát, hogy a mértékletességet és önfegyelmet megtanuljuk és gyakoroljuk.

Ha azt akarjuk, hogy a társadalom állapotának javítására irányuló törekvésünk hatása tartós és állandó legyen, az emberek nevelését már kora ifjúságuk éveiben kell megkezdeni. A gyermek- és ifjúkorban felvett szokások, az elsajátított ízlés, a kifejlesztett önfegyelem, már a bölcsőtől kezdve a lélekbe vésett alapelvek határozzák meg férfiak és nők jövőjét. A mértéktelenség és a meglazult erkölcsök által előidézett bűnt és romlottságot tehát csakis a fiatalok helyes nevelésével lehet megelőzni.

Hogy a fiatalok tiszta és nemes jellemet fejleszthessenek, annak egyik legjobb eszköze a test egészségének megőrzése. Ha arra neveljük őket, hogy fékezzék étvágyukat és tartózkodjanak a lealacsonyító kicsapongásoktól, akkor ez lehetséges lesz.

Az egészség megóvása szempontjából a legfontosabb tényezők közé tartozik, hogy a fiatalok élettani ismereteket sajátítsanak el. Tanulják meg az egészség megóvásának és megszerzésének legjobb módszereit. Fiatal koruk különösen alkalmas a helyes elvek elraktározására, hogy majd egész életükön át megvalósíthassák ezeket. Az ifjúkor évei alatt kell megalapozódniuk a jó szokásoknak, és helyesbíthetők, javíthatók a már felvett rossz szokások is. Ide tartozik az önuralom megszerzése és megtartása. Fiatalkorban kell megérteniük, elfogadniuk, hogy az élet minden vonatkozásában Isten akarata és embertársaink java a legfontosabb. Eszerint kell tervezniük, és meg kell szokniuk ennek gyakorlását.

A test igényeit Jézus sosem hagyta figyelmen kívül. Tekintetbe vette az ember testi állapotát, gyógyította a betegeket, helyreállította elveszített képességeiket.

A fiataloknak meg kell érteniük, hogy életük ma még rájuk bízott kincs, de eljön az elszámolás napja, s Isten nem fogja büntetlenül hagyni azokat, akik könnyelműen bántak az adománnyal, amelyért végtelenül nagy és becses árat fizetett. Életük és minden tehetségük az Övé. Végül megítéltetnek aszerint, hogy hűségesen vagy hűtlenül sáfárkodtak azzal a tőkével, amelyet Isten bízott a gondjaikra. Meg kell tanítani a fiatalokat arra, hogy minél több anyagi eszköz és alkalom áll rendelkezésükre, annál nagyobb felelősséggel tartoznak Istennek, s annál többet kíván tőlük. Ha így neveljük őket, hogy átérezzék a Teremtő előtti felelősség súlyát, és azt, hogy az életük rájuk bízott zálog, akkor nem fogják olyan könnyen belevetni magukat a kicsapongás, tékozlás örvényébe, amely napjainkban annyi szép reményre jogosító fiatalt ragad a mélybe.