Az ifjúságra komoly felelősség hárul. Isten igen sokat vár el attól a fiatalságtól, amely a felvilágosultság és tudás mai korában él. Elvárja tőlük, hogy az elnyert isteni világosságot és tudást továbbadják. Isten fel szeretné használni őket arra, hogy a még sokakban élő tévelygést és babonát eloszlassák. A fiataloknak arra kell törekedniük, hogy a tudás és tapasztalat minden betűjét és pontját értékesítsék. Isten felelőssé teszi a fiatalokat is minden alkalomért és kiváltságért, amelyeket nekik juttatott. A rájuk váró nagy munka komoly erőfeszítéseket igényel.

Ha a fiatalok szívüket és lelküket Isten szolgálatára szentelik, akkor igen eredményes és hasznos munkát végezhetnek. Ezt várja el az Úr a fiataloktól. Ennél kevesebb annyit jelent, mint kihasználatlanul hagyni az alkalmakat. Ez pedig az Isten ügye iránti árulás lenne, az emberiségért végzendő munka elmulasztása.

Akik Istenért kívánnak munkálkodni és komolyan törekszenek tudást szerezni, hogy továbbadhassák, azok Istentől állandó világosságot nyernek, hogy annak hordozói lehessenek. Ha fiatal férfiak és nők – Dánielhez hasonlóan – minden szokásukat, étvágyukat és szenvedélyeiket Isten követelményeihez szabják, akkor értékesebb munkára képesítik magukat. Benső világukból ki kell zárniuk minden hiúságot, könnyelműséget és szemérmetlenséget. Minden hiábavalóságra és felelőtlen szórakozásra való hajlamot ki kell szorítaniuk életükből, mert ezeknek nincs helye azok életében, akik Isten Fiának hitét élik, testével és vérével táplálkoznak.

Legyenek tudatában annak, hogy a tanulás minden lehetősége és előnye mellett mégis híjával maradhatnak éppen annak a nevelésnek, amely az Úr szőlőjében végzendő munkára tenné őket alkalmassá. Isten szolgálatában nem dolgozhatnak olyanok, akik nem rendelkeznek a megkívánt lelki műveltséggel. Ha azt az értékes értelmi erőt, amelyet Istentől nyertek, élvezetekre és szórakozásra használják, ahelyett, hogy nemes szándékokkal erősítenék, akkor erejük csökken. Isten bűnösöknek tartja őket, mert elmulasztották képességeiket helyes használat által fejleszteni.

Torz, erőtlen lelki életük sérti Istent. Rongálják és beszennyezik társaik gondolatvilágát. Szavaik és eljárásaik a gondtalanságot, könnyelműséget árasztják a szent dolgokkal szemben. Nemcsak saját lelki életüket veszélyeztetik, hanem példájuk rombolóan hat mindazokra, akikkel érintkeznek. Teljesen méltatlanok arra, hogy Krisztust képviseljék. Ők a bűn szolgái, vakmerőek és bolondok, akik tékozolják Krisztus javait.

Vannak fiatal emberek, akik bizonyos értelemben okosak, s ezért társaik csodálják és elismerik őket, de tehetségük mégsem megszentelt. Nélkülözik az élettapasztalatok és próbák hatását, edzését és erejét, s Isten nem használhatja fel őket, hogy az emberiség javára és az Úr dicsőségére szolgáljanak. A kegyesség takarója alatt erőiket arra használják, hogy téves zsinórmértéket állítsanak fel, amellyel a megtéretlenek saját helytelen útjaikat mentegetik. Sátán arra bírja őket, hogy társaikat dőreségekkel és úgynevezett ötleteikkel szórakoztassák. Mindaz, amire vállalkoznak, zülleszt, mert a kísértő befolyása alatt állnak, aki irányítja őket és alakítja jellemüket.

Vannak képességeik, de gyakorlatlanok. Tehetségesek, de nem fejlesztik tovább adottságaikat. Az elnyert képességekkel visszaélnek, lealacsonyítják magukat dőreségeikkel, s másokat is lerántanak magukhoz. Krisztus lefizette váltságuk árát önmegtagadása, önfeláldozása, megalázkodása és az elszenvedett gyalázat, szégyen árán. Ezt azért tette, hogy kimentse őket a bűn rabszolgaságából, annak rabságából, akinek csak arra van gondja, hogy miként használhatja fel őket lelkek megrontására. A Megváltó érdekükben megnyilvánuló szeretetét nem hasznosítják saját javukra. Krisztus szomorúan tekint rájuk.

Ezt az ifjúságot örök veszteség éri. Milyennek fogják látni tréfáikat és bolondozásaikat ama napon, amelyen az egész Föld Bírája mindenkinek kiosztja jutalmát azok szerint, amiket itt, e testben cselekedett? Ők az alapra fát, szalmát és pelyvát raktak, s egész életük munkája elveszett. Milyen hatalmas veszteség!

Mennyivel jobb helyzetben vannak azok, akik kiveszik részüket Isten szolgálatából, és Jézushoz tekintenek fel elismerésért, akik naponként felírják naplójukba tévedéseiket, hibáikat, bánataikat s a kísértéseken aratott győzelmeiket, Krisztusban gyökerező örömeiket és békességüket! Nekik nem kell majd szégyenkezniük az életüket tartalmazó feljegyzések miatt.

Ha Isten jóságát hirdetjük, vallomásunk a menny eszköze. Isten kegyelmét el kell ismernünk úgy, miként azt Isten szent emberei hajdan tudatták velünk. Azonban a legeredményesebb a saját tapasztalataink bizonysága. Akkor vagyunk Isten tanúi, ha általunk fentről áradó erő nyilvánul meg. Minden egyes embernek sajátos, mindenki másétól különböző az élete, s a többiekétől lényegesen különböző tapasztalatai vannak. Isten elvárja, hogy egyéniségünknek megfelelően imádjuk Őt.