Az igazi nevelés beplántálja az emberi szívbe és elmébe a teremtő Isten ismeretét. Az ilyen nevelés megújítja az értelmet és átalakítja a jellemet. Megerősíti és körülbástyázza az értelmet ellenfelünk csalásai és megtévesztő késztetései ellen, s képessé tesz rá, hogy megértsük Isten szavát. Alkalmassá teszi a tanulókat arra, hogy Krisztus munkatársaivá legyenek.

Ha ifjúságunk megszerzi ezt a tudást, képessé válik mindannak megértésére, ami valóban lényeges; de ha nem szerezné meg, akkor mindaz a tudás, amelyet a világtól nyer, nem sorolja be az Úr táborába. Megtanulhatják a könyvekből meríthető összes tudományt, de az igazság legfőbb alapelvét illetően mégis tudatlanok maradnak, mert csak az Úrtól való tudomány adhat nekik olyan jellemet, amelyet Ő jóváhagy.

Azok, akik a világi iskolákban próbálnak tudásra szert tenni, ne feledkezzenek meg arról, hogy egy másik iskola is tanítványaiul hívja őket – és ez Krisztus iskolája. Ebből az iskolából a tanulók sohasem lephetnek ki, illetve sohasem végezhetik el. A tanítványok közt öregek és fiatalok is vannak. Akik az isteni Tanítómester tanításait megszívlelik, állandóan gyarapodnak bölcsességben és nemeslelkűségben, s így átléphetnek abba a magasabb iskolába, amelyben a tanulás az idők végéig tart.

A végtelen Bölcsesség az élet feladatai elé állít bennünket – a kötelességek és a boldogság elérésének feladatai elé. Ezeket a feladatokat sokszor nagyon nehéz megoldani, de ezek nélkül nem haladhatunk valóban előre. Lehet, hogy meg kell feszítenünk minden erőnket és keserű könnyekkel, nehéz küzdelmek közt vívódva kell megadni az árát, de nem szabad sem eltántorodnunk, sem elfáradnunk. Ezen a világon, a megpróbáltatások és kísértések közepette kell alkalmassá válnunk a tiszta és szent angyalok társaságára. Akiket a kevésbé fontos tudományok annyira lefoglalnak, hogy inkább elmaradnak Krisztus iskolájából, azok vesztesége pótolhatatlan.

Minden képességet, minden adottságot, amellyel a Teremtő az embert felruházta, az Ő dicsőségére kell felhasználnunk, és ha így teszünk, akkor a legtisztább, legnemesebb boldogságban lesz részünk. A menny elveit tartsuk életünkben a legfontosabbnak. Minden lépés, amely előbbre visz a tudásban vagy a lélek művelésében, legyen egy-egy fokozata annak a folyamatnak, amely az emberit az istenihez hasonlóvá formálja.

Napjainkban a nevelés leglényegesebb feladata, hogy kiképezzük az ifjúságot arra, miként mutassák be Isten akaratát a világnak.

Akik elhatározzák, hogy megismerik Isten útjait és akaratát, azok nyerik a legmagasabb szintű kiképzést, amelyet földi halandó elérhet. Életüket nem a világ álokoskodásaira építik fel, hanem örök érvényű alapelvekre.