A nagy munka, amelyről Jézus kijelentette, hogy az elvégzésére küldetett, követőire lett bízva a Földön. Krisztus a vezetőnk a megváltás nagy munkájában, és azt parancsolja, hogy kövessük példáját. Ő bízott meg bennünket az egész világnak szóló üzenettel. Ezt az igazságot el kell juttatnunk minden néphez. Sátán hatalmát kellett erőtlenné tennie Krisztusnak, s követőire is ugyanez a feladat vár. Óriási harcot kell vívni a sötétség fejedelmével, s hogy ez a munka eredménnyel járjon, anyagi eszközökre is szükség van. Istennek nem az a célja, hogy ezeket közvetlenül az égből küldje, hanem azért ad javakat követőinek kezébe, hogy adományait felhasználva folytathassák ezt a harcot.

Isten tervet készített népe számára, hogy ennek segítségével előteremthessük azt az összeget, amellyel vállalkozásainkat önfenntartóvá tudja tenni. Isten tervének, a tizedrendszernek a szépsége egyszerűségében és az egyenlő teherviselés elvének megvalósításában rejlik. Mindnyájan bátorsággal és hittel követhetjük ezt a tervet, mert isteni eredetű. Egyszerűség és hasznosság egyesül benne, és nem kerül sok tanulásba megérteni és keresztülvinni. Mindnyájan tudatában lehetünk annak, hogy részt vehetünk a megváltás munkájában. Minden fiatal is az Úr kincstárnoka lehet, ugyanakkor hozzájárulhat-e kincstár szükségleteinek fedezéséhez. Az apostol így szól: „Mindenitek tegye félre magánál, amit sikerült összegyűjtenie.”

A tizedrendszer által nagy célok valósultak meg. Ha mindnyájan elfogadnátok e rendszert, mindenki Isten éber és hűséges kincstárnoka lenne, s nem volna hiány anyagi eszközökben. Ezek rendeltetése az, hogy Isten utolsó üzenetének hirdetését szolgálják. Akik ezt a rendszert követik, nem fognak elszegényedni. Minden egyes befektetés jobban és jobban összekapcsolja őket az igazsággal. Ők lesznek azok, akik „kincset gyűjtöttek maguknak, jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet”.

A gyümölcsöskert, búzaföld terméséből, az állatállomány gyarapodásából, elméjük és kezük munkájának eredményéből Istennek szentelt rész: a tized, és a szegények megsegítésére és egyéb nemes célokra rendelt második tized tárta újból és újból Izrael elé Isten mindenekfelett való tulajdonjogát. S mindig felfrissítette emlékezetükben, hogy alkalmuk van Isten áldását közvetíteni, továbbadni. Ez a nevelés alkalmas volt arra, hogy kiöljön minden szűkkeblű önzést, és építse a jellemet.

„A tized… az Úré.” Ugyanaz a kifejezés található itt, mint a szombat parancsolatánál: „A hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja.” Isten magának tartotta fenn az ember idejének és anyagi javainak egy részét. Nincs ember, aki büntetlenül felhasználhatná bármelyiket a saját céljaira.