A tudományosan képzett, legműveltebb emberek nem mindig a leghasznosabb eszközei Istennek. Helyüket gyakran azok foglalják el, akiknek a legkevesebb alkalmuk volt tudományukat könyvekből meríteni, de ismerik a gyakorlati életet, és azt, ami lényeges a mindennapokban; míg azok, akik tudósoknak tekintik magukat, nem művelik tovább elméjüket, hanem önelégültek, és azt hiszik, nem szorulnak tanításra, még Jézusra sem, aki pedig a világ legnagyobb tanítómestere.

Azok, akiknek ítélőképességét az Írás elmélyült kutatása fejlesztette, s megismerték Isten akaratát, hasznos munkát végezhetnek, mert Isten szava átalakította életüket és jellemüket. Isten szava elvégzi különleges munkáját, elhat az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szív indulatait. Ez legyen az a táplálék, amely által a keresztény értelme és jelleme megerősödik, hogy harcolhasson az igazságért és az életszentségért.

Miért van az, hogy szinte minden ember olyan könnyen bűnbe és kísértésbe esik? Azért, mert nem tanulmányozzák eléggé Isten szavát, és nem elmélkednek róla úgy, ahogyan kellene. Ha megfelelően értékelnék, akkor ellene tudnának állni Sátán gonoszságra való kísértéseinek. Nincs szilárd, határozott akaraterejük, mert nem teszik Isten szent tanítását elmélkedés és tanulás tárgyává. Nem törekszenek kellőképpen arra, hogy a lélek tiszta, szentséges gondolatokkal foglalkozzon, és eltereljék attól, ami tisztátalan és hamis. Nem látjuk, hogy a jobb részt választanánk – amint Mária tette –: odaülnének Jézus lábához, megtanulnák az isteni tanítótól a legszentebb leckét, s megőriznék szívükben és megvalósítanák mindennapi életükben. A szent dolgokról való elmélkedés nemeslelkűvé tesz.

Isten egyikünket sem fogadhat el, ha a Tőle nyert képességeket lealjasítjuk, világias cselekedetek véghezvitelére felhasználva. A menny tiszta és szent hely, ahová csak az léphet be, aki nemes lelkületű és elmélyülten gondolkodó. Önmagunkért is dolgoznunk kell, és ezt csak a Jézustól nyert erővel tehetjük. A Bibliát minden más könyv fölé kell helyeznünk, és legfontosabbként kell tanulmányoznunk. Szeressük, hiszen Isten szava, és engedelmeskedjünk tanításainak. Lássuk és értsük meg parancsait és tilalmait, s legyünk tisztában igaz értelmével.

Ha Isten szavát tesszük meg tanácsadónknak, és világosságért az Írásokban kutatunk, az ég angyalai közelednek hozzánk, hogy elménket befolyásolják és értelmünket megvilágítsák. Valóban elmondhatjuk: „A Te beszéded megnyilatkozása világosságot ad és oktatja az együgyűeket.” Nem csoda, hogy a keresztény ifjúság között oly kevés mennyei lelkület nyilvánul meg, hiszen kevés figyelmet szentel Isten szavának. A fiatalok nem keresik a mennyei fegyelmet és a bölcsességet, hogy elkerüljék a múlt bűneit és megtisztítsák jellemüket a romlottság minden foltjától. Dávid így imádkozott: „Add értenem a Te határozataid útját, hogy gondolkodjam a Te csodálatos dolgaidról!”

Ha a keresztények helyesen gondolkodnának és érzéseik tiszták lennének, akkor beszélgetésük nemes, magasztos dolgokról folyna. Ha a lélek tiszta és a gondolatokat Isten igazsága uralja, kiejtett szavaink ugyanúgy tiszták lesznek, „mint az aranyalma ezüsttányéron”. De a mai értelmi színvonal mellett, amelynek elérésével még a hitvalló keresztények is megelégednek, a társalgás sekély és haszontalan. Világias, nincs benne igazság, nincsen a menny illata, fűszere, sőt még a hitetlenek műveltebb rétegeinek színvonalát sem éri el.

Ha Krisztusról és a mennyről elmélkedünk, ez társalgásunkban is megnyilvánul. Az ilyen ember beszéde kellemes, és meglátszik rajta, hogy a mennyei tanító iskolájában nevelték. A zsoltárköltő így szól: „Az igazság útját választottam, a Te ítéleteid forognak előttem.” Ő kincséül Isten szavait halmozta fel, s az ige utat talált elméjébe – nem azért, hogy megszegje, hanem hogy életében megvalósítsa.

A megszentelődés folyamatának szüntelenül előre kell haladnia bennünk. Ezt a külső tevékenység is tanúsítani fogja, amikor hit által Jézus lakozik a szívben. A megszentelődés nem zárja el a lélek útját a tudástól, ellenben az elmét arra ösztönzi, hogy az igazság ismerete után kutasson. Ez viszi előbbre a megszentelődés munkáját. Létezik mennyország, Isten országa, és milyen komolyan kellene igyekeznünk, hogy elérjük!

Iskoláink és tanfolyamaink hallgatói, higgyetek Jézusban, Üdvözítőnkben! Higgyétek, hogy Ő kész támogatni benneteket kegyelmével, ha őszintén közeledtek Hozzá. Meg kell harcolnotok a hit harcát. Küzdenetek kell az élet koronájáért. Küzdjetek, mert ha nem szakítjátok ki magatokat Sátán kezéből, megbénultok és tönkrementek. Az ősellenség ott van jobb és bal felől, elöl és hátul, de le kell győznötök őt. Küzdjetek, mert ha nem, akkor mindent elveszítetek, mind a földi, mind az eljövendő életben. Küzdjetek feltámadott Megváltótok erejével!