A bűnbe esett ember Sátán foglya. Jézus Krisztus feladata az volt, hogy az embert kimentse Sátán hatalmából. Az ember – elesett természeténél fogva – hajlamos arra, hogy a sátáni sugallatokat kövesse. Saját erőnkre hagyatva az ilyen rettenetes ellenségnek nem is tudunk ellenállni, hanem csakis úgy, ha a bennünk lakó Krisztus, a hatalmas, győztes Megváltó, fékezi kívánságainkat és erőt ad nekünk. Csak Isten korlátozhatja a gonosz hatalmát. Sátán ide-oda jár a Földön. Egyetlen percig sem tétlen, egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy megronthassa az emberi lelkeket. Nagyon fontos, hogy Isten gyermekei mindezt megértsék, és elkerüljék Sátán csapdáit.

Sátán úgy előkészíti csalásait, hogy az Isten népe elleni utolsó harcában ne lássák meg, hogy ő a támadó. „Nem is csoda, hisz maga… is átváltoztatja magát világosság angyalává.” (II. Korinthus 11:14) Vannak félrevezetett lelkek, akik amellett kardoskodnak, hogy Sátán nem létezik, s ezalatt ő foglyul ejti ezeket az embereket, és általuk tevékenykedik.

Sátán sokkal rafináltabb annál, semhogy nyíltan lépjen fel kísértéseivel, mert akkor a keresztény ember szunnyadó energiái felébrednének, s az erős és hatalmas Szabadítóra bízná magát. Ezért úgy közelít, hogy lénye felismerhetetlen. Önmagát elrejtve ténykedik az engedetlenség fiaiban, akik istenfélőknek vallják magukat. Sátán teljes erejével azon van, hogy kifárassza, kísértse és félrevezesse Isten népét.

Aki elég merész volt ahhoz, hogy szembeszálljon Isten Fiával, megkísértse, kigúnyolja a mi Urunkat, s akinek volt hatalma arra, hogy a templom oromzatára vigye fel és utána a hegy tetejére, az bizonyára minden erejét meg fogja feszíteni napjainkban, nemzedékünk idejében is. A sikerre több esélye van, mert a mai nemzedéknek alig van fogalma Sátán ravaszságáról és erejéről.

A gonosz angyalok harcolnak a lelkekért, és Isten angyalai állnak ellenük. Ez valódi, nagyon kemény küzdelem. Gonosz angyalok tolonganak a lelkek körül, s mérgező befolyásukkal rontják a légkört, tompítják az értelmet. Szent angyalok aggódva figyelik ezeket a lelkeket, s arra várnak, hogy Sátán seregét visszaverhessék. De a jó angyaloknak nem feladatuk, hogy befolyásolják az ember értelmi világát az egyén akarata ellenére.

Amikor Sátán egy lélek elvesztésének veszélyét látja, akkor a végsőkig megfeszíti erejét, hogy továbbra is a fogságában tartsa. Ha az ember a veszedelem tudatára ébredt, s kétségbeesetten és buzgón kér erőt Jézustól, Sátán fél, hogy elveszíti foglyát. Megerősíti seregét, hogy a szegény lélek útját állja, és sötét falat formál körülötte, hogy a mennyei világosság ne juthasson el hozzá. De ha a veszélyben levő ember kitart, s gyámoltalanságában és gyengeségében Krisztus vérének érdemeire hivatkozik, Jézus meghallgatja a hitből fakadó komoly imákat, s újabb, igen erős angyalsereget küld a küzdő lélek szabadítására.

Sátán reszket Krisztus hatalmától. A buzgó ima hangjára egész serege félni kezd. A nagy hatalmú, mennyei fegyverzetbe öltözött angyalok az elfáradt, üldözött lélek segítségére jönnek, és Sátán a seregeivel együtt visszavonul, mert jól tudja, hogy a csatát elveszítette.