Akik eljutnak a végső győzelemre, rettenetes válságon mennek keresztül és súlyos próbákat élnek át vallásos életükben, de nem szabad eldobniuk bizalmukat, hiszen mindez fegyelmezésük része Krisztus iskolájában, s lényeges eszköze annak, hogy minden bűntől megtisztuljanak. Isten szolgájának bátran kell elviselnie az ellenség támadásait, megfélemlítő szemrehányásait, s le kell győznie minden akadályt, amelyet Sátán állít az útjába.

Azt is megkísérli, hogy elcsüggessze Krisztus követőit, azért, hogy ne tanulmányozzák az Írásokat és ne imádkozzanak. Árnyékot vet útjukra, hogy Jézust elrejtse szemeik elől. Elzárja előttük Jézus szeretetének bizonyosságát s a mennyei örökség dicsfényét. Sátán annak örvend, ha Isten gyermekei félénken, reszketve, kínlódva járnak, állandó kétségek közepette. Megkísérli, hogy életútjukat a lehető legszomorúbbá tegye. Azonban, ha mindig fölfelé tekintenek, s nem a nehézségekre néznek, akkor nem gyengülnek, nem csüggednek el útközben, s hamarosan meglátják Jézus feléjük nyújtott kezét. Egyszerű bizalommal kell kinyújtaniuk kezüket s Krisztus vezetni fogja őket. Mihelyt bíznak Megváltójukban, azonnal reményteljesek is lesznek.

Jézus a világ világossága. Követőinek az Övéhez hasonlóvá kell formálniuk életüket. Krisztus segít, hogy erős, kiegyensúlyozott jellemet fejlesszenek. Sátán képtelen arra, hogy a jellemből sugárzó világosságot hatástalanná tegye. Az Úr mindenki számára kiosztotta a munkát. Nem azt akarja, hogy emberi dicséret és hízelgés legyen a támaszunk, Istennek az a célja, hogy minden egyes lélek megállhasson az Úr erejének segítségével. Isten a legnagyobbal, egyszülött Fiával ajándékozott meg, hogy bennünket fölemeljen, megnemesítsen, felvértezzen és felruházzon az Ő tökéletes jellemével, s így elkészítsen az Ő országára. Jézus lejött a mi világunkba, s itt úgy élt, amint követőitől elvárja. Ha valaki öntelt, önelégült, és rest ahhoz, hogy Isten csodálatos munkájában részt vegyen, akkor már itt, ebben az életben is vesztes, és nem részesülhet az örök életben.

Isten elrendelte, hogy dolgozzunk, nem kétségeskedve, hanem erős hittel és reménységgel. Amikor az Írásokat kutatjuk, s megvilágosodott szemmel látjuk az Atya csodálatos leereszkedését, hogy Jézust e világnak adta, azért, hogy akik Őbenne hisznek, el ne vesszenek, hanem örök életük legyen, akkor kimondhatatlan örömmel kell örvendeznünk. Mindazt, amit nevelés által elérhetünk, szerezzük meg, mert Isten úgy akarja, hogy azt az igazság előbbre vitelében felhasználjuk. Igazi, őszinte életszentség tükröződjék életünkből és jellemünkből, hogy Krisztus keresztjét a világ előtt magasra emeljük és a lélek értékét a kereszt fényénél kinyilvánítsuk. Nyissuk meg értelmünket, hogy az Írásokat megértsük és a mennyei kenyér által lelkierőhöz jussunk.