Krisztus mindent megtett értünk, hogy erősek legyünk. Elküldte hozzánk a Szentlelket, akinek feladata, hogy emlékezetünkbe idézze minden ígéretét, hogy békességünk és bűnbocsánatunk legyen. Ha szemünket az Üdvözítőre szegezzük és bízunk erejében, akkor a biztonság érzete fog uralni, mert Krisztus igazsága lesz a mi igazságunk.

Szégyent hozunk Krisztusra, ha gyengeségeinkről beszélünk. Ahelyett, hogy önmagunkat szemléljük, nézzünk állandóan Üdvözítőnkre, legyünk napról napra hasonlóbbak Őhozzá, beszéljünk mind többet Megváltónkról. Így egyre jobban elkészülünk, hogy jóságát, segítőkészségét hasznosítsuk és a felajánlott áldásokat elvehessük.

Ha ilyen közösségben élünk Krisztussal, megerősödünk erejében, s környezetünknek segítségére és áldására leszünk. Ha úgy tennénk, ahogyan az Úr elvárja tőlünk, szívünk olyan lenne, mint szent hárfa, amelynek minden egyes húrja a Megváltónak zeng hálaéneket.

Ha elárasztanak a kísértések, ha gondok és kétségek vesznek körül, ha elcsüggedsz és nyomorogsz, ha már-már engedsz a kétségbeesésnek, akkor nézz fel oda, ahol a hit szemével utoljára láttad a világosságot – s akkor a sötétséget, amely körülvett, eloszlatja Isten dicsőségének fényes sugara. Ha a bűn uralomra tör lelkedben és lelkiismeretedet nyomja, ha a hitetlenség felhőként árnyékolja be bensődet, menj, fuss az Üdvözítőhöz. Az Ő kegyelme elegendő, hogy legyőzze a bűnt. Ő megbocsát és örömet ad Istenben.

Ne beszéljünk tehát többet tehetetlenségünkről és erőtlenségünkről. „Elfelejtvén azokat, amelyek a hátunk mögött vannak, célegyenest igyekezzünk előre a menny felé vezető úton.” Ne hanyagoljunk el egyetlen alkalmat sem, amely felkészíthet Isten szolgálatára. Akkor megszentelődik az életünk, és az angyalok, látva odaadásunkat, elismétlik Isten ígéretét: „Drágábbá teszem az embert a színaranynál és a férfit Ofir kincsaranyánál.” (Ésaiás 13:12) Az egész menny örvend, ha gyenge, hibákkal terhelt emberek átadják magukat Jézusnak, hogy az Ő életét éljék.

Az üdvösség feltételeit Isten szabta meg az ember számára. Alázatosság és kereszthordozás, ez a bűnbánó bűnös vigasza és békessége. Az a tudat, hogy Jézus olyan megaláztatást és áldozatot vállalt, amelyet embernek sohasem kell elszenvednie, némítson el minden zúgolódást. Ha az ember őszintén megbánja Isten előtt, hogy törvényét áthágta, és hisz Jézus Krisztusban, a bűnösök Megváltójában és Szószólójában, akkor bensőjét a legédesebb öröm hatja át.