Sátán megkísérti a gyermekeket, hogy tartózkodók legyenek szüleikkel szemben és bizalmasuknak fiatal és tapasztalatlan barátaikat válaszszák – akik nem segíthetnek rajtuk, hanem rossz tanácsokat adnak.

A gyermekek sok bajtól megmenekülhetnének, ha bizalommal volnának szüleikhez. A szülők bátorítsák gyermekeiket, hogy nyíltan és szabadon beszéljenek velük, s nehézségeikkel hozzájuk forduljanak. Ha kétségeik vannak afelől, melyik a helyes út, mondják el szüleiknek az ügyet úgy, ahogyan ők látják, és kérjék ki tanácsaikat. Ki tudja olyan jól felmérni a gyermekekre leselkedő veszedelmet, mint az istenfélő szülők? Rajtuk kívül ki tudja megérteni gyermekeiket, ki ismeri vérmérsékletüket? Az anya, aki gyermeke lelkének minden rezdülését zsenge korától fogva megfigyeli és így jól ismeri természetes hajlamait, a legjobban felkészült gyermekeinek útbaigazítására. Ki tudja jobban, hogy a jellem mely vonásait kell bátorítani és melyeket korlátozni, mint az anya, akit az apa is támogat ebben.

A keresztény fiatalok minden földi boldogságnál jobban fogják kívánni istenfélő szüleik helyeslését és szeretetét. Tisztelik és becsülik szüleiket. Életük egyik fő célja, hogy őket boldoggá tegyék. A mai lázadó korban az olyan gyermekek, akiket nem tanítottak és fegyelmeztek helyesen, kevéssé törődnek a szüleikkel szembeni kötelességekkel. Gyakran előfordul, hogy minél többet tesznek értük a szüleik, annál hálátlanabbak és annál kevésbé tisztelik őket.

Gyermekek, akiket kiszolgálni és dédelgetni szoktak, mindig elvárják azt. Ha várakozásaik nem teljesülnek, akkor elkedvetlenednek és elcsüggednek. Ez a hajlam egész életükön át végigkíséri őket. Önállótlanok lesznek, folyton másoktól várják a segítséget, és azt, hogy a kedvükben járjanak. Még felnőttkorukban is azt hiszik, hogy visszaélés áldozatai, ha ellentmondással találkoznak. Így egész életútjukon át gyötrődnek, alig bírják elhordozni az élet terheit. Gyakran mogorvák és bosszankodnak, mert nincs minden a kívánságuk szerint.

A gyermekeknek érezniük kell, hogy adósak szüleiknek, mert vigyáztak rájuk kiskorukban és gondozták őket. Tudatára kell ébredniük, hogy szüleik értük sok félelmet álltak ki. Különösen istenfélő, lelkiismeretes szülőknek életbevágó, hogy gyermekük a helyes utat válassza. Milyen nehéz volt a szívük, amikor hibákat fedeztek fel gyermekeikben! Ha a gyermekek, akik szüleik szívét szomorítják, láthatnák tetteik hatását, bizonyára változtatnának szokásaikon. Ha hallhatnák az imákat, amelyek értük szállnak fel Istenhez, és láthatnák édesanyjuk könnyeit, ha meghallanák elfojtott sóhajtásaikat, s mindez tudatosulna bennük, szívük meglágyulna, bevallanák tévedéseiket és bocsánatot kérnének.

Szerencsétlen korban élünk a gyermekek szempontjából. Erős áramlatok sodornak mindenkit a romlás felé, és ahhoz, hogy az ember ezekkel az hatásokkal szembeszálljon, több kell, mint gyermeki erő és ellenállás. Úgy látszik, hogy a fiatalok legnagyobbrészt Sátán foglyai lettek, ő vezeti őket a biztos romlásba. Sátán és serege harcol Isten uralma ellen, kísértéseivel kétségbeesésbe akarja kergetni és le akarja győzni mindazokat, akik szívüket Istennek kívánják szentelni és parancsainak akarnak engedelmeskedni. Ezt azért teszi, hogy elcsüggessze őket, s feladják a harcot.

Azonban a komoly ima és hit nagy győzelmeket fog aratni. Sok szülő nincs tudatában felelősségének, és elhanyagolja gyermekei vallásos nevelését. Reggel a keresztény első gondolata Istené legyen. A világi munkára és önérdekre csak másodsorban ügyeljünk. A szülők tanítsák meg gyermekeiket, hogy tiszteljék és nagyra becsüljék az imádság óráját. Mielőtt munkába mennek, az egész család gyűljön egybe, és az apa, vagy távollétében az anya forrón könyörögjön Istenhez, hogy tartsa meg őket az egész napon át.

Hívő szülők gyermekei is türelmetlenné válhatnak, ha azt hiszik, hogy szüleik túl szigorúak. Szívükben negatív érzelmek keletkezhetnek, keménységet és elégedetlenséget táplálhatnak azokkal szemben, akik jelenükért és eljövendő örök életükért dolgoznak. De később áldani fogják szüleiket, hogy a tapasztalatlanság éveiben oly szigorúan gondjukat viselték és olyan hűségesen őrködtek felettük.

Gyermekek, Isten jónak látta, hogy szüleitek gondjaira bízzon benneteket, hogy ők tanítsanak és fegyelmezzenek, s ily módon betöltsék szerepüket jellemetek alakításában a menny számára. De rajtatok múlik, ti választjátok meg, vajon akartok-e jó kereszténnyé fejlődni azáltal, hogy istenfélő, hűséges és imádkozó szüleitek nyújtotta lehetőségeket a legjobban kihasználjátok. Szüleitek minden aggodalmuk és hűségük ellenére sem válthatnak meg titeket. Nektek is ki kell venni részeteket a munkából: minden gyermeknek egyénileg kell munkálnia sorsát.

Hívő szülők, felelősségteljes feladat vár rátok: irányítanotok kell gyermekeitek lépéseit, vallási életükben is. Ha igazán szeretik Istent, áldani és becsülni fognak benneteket azért a gondosságért, amelyet irántuk mutattatok, hűségetekért, amellyel vágyaikat féken tartottátok és akaratosságukat megszelídítettétek.

Ha Krisztus igazságosságába öltözünk, nem cselekszünk bűnt, mert Ő munkálkodik bennünk. Hibákat ugyan követhetünk el, de gyűlölni fogjuk a bűnt, amely Isten Fiának szenvedését okozta.