„Aki hű a kevésen, a sokon is hű az.” (Lukács 16:10)

Mindannak lelkiismeretes teljesítése, amit a világ általában „csekélységnek” állít, az élet sikerének titka. Kicsiny könyörületességek, csekélynek látszó önmegtagadások, segítő, egyszerű szavak, az apróbb bűnök elleni őrködés – ez a kereszténység. A mindennapi áldások hálás elfogadása, a mindennap kínálkozó alkalmak bölcs kihasználása, a ránk ruházott képességek szorgalmas értékesítése – ezek azok a dolgok, amelyeket a Mester elvár tőlünk.

Aki hűségesen eleget tesz apró kötelességeinek, az elkészül arra is, hogy nagyobb felelősségeknek is megfelelhessen. Az az ember, aki a mindennapi életben barátságos és udvarias, aki családja körében béketűrő és nagylelkű, akinek szeme előtt az otthon boldogsága lebeg, az a Mester szavára minden önmegtagadásra és áldozatra kész.

Vagyonunkat a legszívesebb készséggel adhatjuk Isten ügyére, de mindez csak akkor számít valamit, ha szerető és hálás szívünket is odaadjuk. Akik hűséges misszionáriusok kívánnak lenni távoli országokban, azoknak előbb saját otthonukban kell hűséges missziómunkát végezniük. Azoknak, akik a Mester szőlőjében akarnak dolgozni, előbb azon a kis darab szőlőn kell lelkiismeretes munkát végezniük, amelynek megművelését gondjaikra bízta az Úr.

Az ember olyan, amilyen gondolatok lakoznak a szívében. Egy közönséges nap történetét a gondolatok tömege alakítja, és gondolatainknak oroszlánrészük van a jellem alakulásában. Gondolatainkat szigorúan kell ellenőriznünk, mert egyetlen tisztátalan gondolat is mély benyomást gyakorol a lélekre. Rossz gondolat rossz nyomot hagy benső világunkon. Ha a gondolatok tiszták és szentek, akkor az ember jelleme épül általuk. A tiszta gondolatok erősítik a lelket, s általuk gyarapodik a készség a jó cselekedetekre. És ahogyan egy esőcsepp is előkészíti a másik útját a talaj megnedvesítésére, azonképpen egy jó gondolat utat nyit a továbbiaknak.

A leghosszabb utat is lépésről lépésre járjuk végig, így jutunk közelebb az út végéhez. A leghosszabb lánc is egyes láncszemekből áll. Ha egy láncszem hibás, az egész lánc értéktelen. Ugyanígy a jól kiegyensúlyozott jellem az egyes jól végzett cselekedetek láncszemeiből alakul. Ha egy jellemhibát inkább ápolunk, ahelyett, hogy legyőznénk, ez tökéletlenné teszi az embert és bezárja előtte a szent város kapuját. Aki a mennyországba akar jutni, annak a jellemén semmilyen folt nem lehet, mert oda nem léphet be semmi tisztátalan. A megváltottak seregében egyetlen jellembeli fogyatékosságnak sincs helye.

Isten műve teljes és tökéletes, egészben és részleteiben. Éppen olyan szerető gonddal teremtette meg a rét minden egyes virágát, mint az egész világot. Ha olyan tökéletesek kívánunk lenni, amilyen az égben lakozó Atyánk, akkor a legkisebb dolgokat is hűségesen kell elvégeznünk. Amit tennünk kell, tegyük jól. Bármit cselekszel, tedd híven! Igazat mondj a legcsekélyebb dologban is. Cselekedj mindennap jót, és minden szavad legyen szeretetteljes. Derűs mosollyal járd életed ösvényét. Ha így cselekszel, tetszeni fogsz Istennek, és eljön majd a nap, amikor Krisztus így szól hozzád: „Jól van, jó és hű szolgám!”

Az ítélet napján mindazok, akik mindennapi munkájukat igaz hűséggel végezték, akik felismerték és elvégezték kötelességeiket – nem jutalomért vagy haszonért –, hallani fogják e szavakat: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” (Máté 25:34) Krisztus nem azért fogadja őket, mert nagyszerű beszédeket tartottak, műveltségüket ékes szavú szónoklatokkal fitogtatták, vagy bőkezűen alapítványokat létesítettek. A csekélységekért, amelyeket általában észre sem szoktak venni, jutalmazza meg őket: „Mert éheztem, és ennem adtatok.” „Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.” (Máté 25:40)