Nincs veszélyesebb a bűn csalárdságánál. „E világ istene” megcsal, elvakít és romlásba dönt. Sátán nem egyszerre lép fel kísértéseinek áradatával. Leplezi azokat, jó látszatot igyekezvén kelteni. A mulatozást és dőzsölést összeköti bizonyosfajta előrehaladással, s a megcsalt lelkek mentségeket hoznak fel, hogy mindez előnyükre válik. Ez Sátán tevékenységének egyik formája, pokoli, elleplezett művészete, csalás. A rászedett lelkek az első lépés után már készek a következőre. Hiszen sokkal kellemesebb a szív hajlamait követni, mint ellenállni, védekezni a furfangos ellenség sugalmazásai ellen, s bezárni előtte a szív ajtaját.

Milyen élénken figyeli Sátán, hogy csalétkeit örömmel fogadják, s hogyan járnak az általa előkészített úton. Nem kívánja azt, hogy lemondjanak az imáról, a vallásos élet külső formaságairól, hiszen így sokkal jobb eszközeivé válhatnak. Sátán vegyíti bölcseletét és csalárd tőreit az emberek hitvallásával és tapasztalataival, s ily módon ügyét csodálatosan viszi előbbre.

Isten igéjének világossága mellett egyenként fel kell tenni a kérdéseket: „Vajon milyen a szívem állapota, jó-e, vagy romlott? Megújultam-e Krisztusban, vagy pedig szívem még mindig érzéki, s csak külsőleg hordok más ruhát?” Lélekben emelkedj fel Isten trónja elé s vizsgáld meg a mennyei világosság fényénél, hogy van-e benned titkos bűn, vétek, van-e még szívednek bálványa, amelyet nem semmisítettél meg? Imádkozz, igen, imádkozz, de úgy, mint még soha, hogy Sátán csalásai ne tévesszenek meg, hogy ne légy gondtalan, figyelmetlen, hiú, s ne csak azért tégy eleget vallási kötelességeidnek, mert lelkiismeretedet akarod megnyugtatni.

Az utolsó idők bűne az is, hogy a keresztények jobban szeretik a gyönyört, mint Istent. Légy őszinte önmagadhoz, vizsgáld meg magadat gondosan! Milyen kevesen mondhatják el hűséges önvizsgálat után: „Nem tartozom azokhoz, akiket az Írás így jellemez. Nem szeretem jobban a gyönyört, mint Istent.” Mily kevesen mondhatják el: „Meghaltam a világnak, élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem. Életem el van rejtve Krisztussal Istenben, s amikor Krisztus, az én életem megjelenik, akkor én is megjelenek dicsőségben.”

Ó, Isten szeretete és kegyelme! Drága kegyelem, értékesebb a legdrágább aranynál! Fölemel és nemesebbé tesz, hatékonyabb minden elvnél, érvnél. A szívet és minden vonzalmát a menny felé vonja. S mialatt körülöttünk tombol a világ hiúsága, gyönyörhajhászása és dőresége, mi addig szívünket Istenhez emeljük fel s Üdvözítőnkkel társalgunk, lelkünk Istenhez vágyakozik kegyelemért, igazságért és valóságos szentségért. Érintkezni Istennel és elmélkedni mennyei dolgokon: ez formálja át a lelket Krisztus képmására.