A fiataloknak nem szabad elfeledkezniük arról, hogy a hanyag ember eljátssza azokat a felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat, amelyeket az élet mindennapi kötelességeinek hűséges teljesítése által nyerhet. Aki közömbös és önhibájából tudatlan, az örökre akadályt gördít útjába. Sokan visszautasítják azt a jólneveltséget, műveltséget, amely a becsületes és fáradságos munka jutalma. Azáltal, hogy elmulasztanak segítő kezet nyújtani az emberiség érdekében végzendő munkához, Istent rabolják meg. Pályafutásuk iránya teljesen eltér attól, amelyet Isten jelölt ki számukra. A hasznos munka kerülése az alacsonyabb rendű ösztönöket hozza felszínre, és megbénítja az ember legértékesebb erőit.

Nemcsak néhányan, de ezrek és ezrek csak azért élnek, hogy elfogadják Isten jótéteményeit, amelyeket kegyelmében áraszt rájuk. Megfeledkeznek arról, hogy hálaáldozatot hozzanak az Úrnak a rájuk bízott javakért, a föld gyümölcseiért. Megfeledkeznek arról is, hogy Isten elvárja: bölcsen forgassák a nekik kölcsönzött talentumokat, és ne csak fogyasszanak, hanem termeljenek is. Ha tudatában volnának annak a munkának, amelyet az Úr kíván tőlük mint segítőitől, nem tartanák joguknak, hogy minden felelősséget kerüljenek és csak kiszolgáltassák magukat.

Mi a valódi boldogság? Jónak lenni és jót tenni. A legtisztább és a legszentebb örömet azok élvezik, akik hűségesen tesznek eleget minden rájuk bízott kötelességnek. A becsületes munka sohasem lealázó. Hitvány restség készteti arra az embereket, hogy az élet egyszerű, mindennapi kötelességeit lenézzék. A kötelességteljesítések mellőzése olyan erkölcsi és szellemi fogyatékosságokat idéz elő, amelyek hatása majd erősen érezhető lesz. A hanyag ember életében világosan láthatóvá válik lelki fogyatkozása. Életükről majd ezek a szavak lesznek feljegyezve: „Csak elvett, de nem adott semmit.”

Minden munka hasznos lelki tanulságokkal szolgál. Azok, akik a földet művelik, munkájuk során elmélkedhetnek az Írás szavain: „Isten szántóföldje vagytok.” (I. Korinthus 3:9) Az emberi szívbe az igazság magvát kell vetnünk, hogy az élet meghozza a Szentlélek gyönyörűséges gyümölcsét. A nyers fizikai és szellemi erőket a Mester szolgálatára kell kiképezni.

Krisztus mindenkit megbízott a szolgálat végzésével. Ő, a dicsőség királya mégis kijelentette: „Az Embernek Fia nem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon.” (Máté 20:28) A mennyei felség készségesen jött le közénk, hogy elvégezze azt a munkát, amelyet mennyei Atyja bízott rá. Ő a munkát magas szintre, nemesi rangra emelte. Kezeivel munkálkodott az ácsműhelyben, hogy példát adjon a szorgalomra. Már kora ifjúságában kivette részét a család létfenntartásáért folytatott küzdelemből. Tudatában volt annak, hogy Ő is a család egyik tagja, és készséggel hordozta a terhek rá eső részét.

A gyermekeknek és fiataloknak örömüket kellene lelniük abban, hogy otthonukban önzetlen érdeklődést mutatnak a közös teendők iránt, és igyekeznek könnyíteni apjuk és anyjuk gondjain. Mialatt örömmel viselik a család terheinek rájuk eső részét, ezáltal olyan gyakorlatot szereznek, amely később alkalmassá teszi őket hasznos bizalmi munkakörök betöltésére. Minden évben folyamatosan előbbre kell haladniuk, fokozatosan elhagyniuk az ifjúság tapasztalatlanságát, amelyért cserébe a felnőttek tapasztalatait kapják. Az egyszerű otthoni kötelességek hűséges teljesítésével alapozzák meg lelki, erkölcsi és szellemi kiválóságukat.

Kedves ifjú barátaim, ne feledjétek, hogy minden napon, minden órában és minden percben magatok készítitek sorsotok szövetét. Az orsó minden egyes mozdulatával egy-egy fonalat fűztök a szövethez, amely vagy elrontja, vagy szépíti a mintát. Ha gondatlanok és hanyagok vagytok, elronthatjátok az életeteket, amelyet arra rendelt Isten, hogy szép és ragyogó legyen. Ha hajlamaitokat követve a keresztényi szellemmel ellenkező szokásokat vesztek föl, akkor ezek a szokások acélbilincsekkel fognak benneteket rabságban tartani. Ha eltávolodtok Krisztustól, példátokat mások is követik, akik a ti helytelen életmódotok miatt nem lehetnek a mennyei dicsőség részesei. De ha becsületes törekvéssel legyőztök magatokban minden önzést és egyetlen alkalmat sem mulasztotok el, hogy környezetetek segítségére legyetek, akkor jó példátok másokat is a kereszthez vezet.