Napjainkban is tanulhatunk mindazok tapasztalataiból, akik a letűnt nemzedékek idején Isten ügyéért munkálkodtak. Milyen keveset tudunk azoknak az embereknek a küzdelmeiről, megpróbáltatásairól és munkájáról, akik felkészültek arra, hogy ellenálljanak Sátán seregeinek! Magukra öltötték a Lélek teljes fegyverzetét, s így voltak képesek ellenállni Sátán csábításainak.

Azok az emberek, akik a múltban Istennek szentelték életüket, olyan hűen követték elveiket, mint az iránytű a sarkok vonzását. Nem botladoztak és nem csüggedtek el, olyanok voltak, mint Dániel, telve Isten iránti hódolattal és buzgalommal, telve nemes szándékokkal és igyekezettel. Emberi mivoltukban ugyanolyan gyengék és gyámoltalanok voltak, mint akik ma munkálkodnak, de minden bizalmukat Istenbe vetették. Gazdagok voltak, mert kincsük a művelt lélek és az értelem volt. Ezt a kincset mindenki megszerezheti, aki Istent teszi életében az első, legfőbb helyre, mindenben.

Ma olyan alkalmaink vannak az evangéliumhirdetésre, amelyek elképzelhetetlenek voltak az előző nemzedékek idejében. Nagyobb világosságot nyertünk, és ez a hűséges őrállók munkájának az eredménye, akik alázatosan keresték Istent, erőt nyertek Tőle, hogy a világosságot eljuttassák a világnak. Sokáig fáradoztak azért, hogy a Krisztus iskolájában nyert tanításokat értékesíthessék, de nem fáradoztak hiába. Kitartó igyekezetük jutalmat nyert. Összeköttetésbe léptek a legnagyobb hatalommal, és mindenkor vágyakoztak az örök valóságok mélységesebb megértése után, hogy az igazság kincseit sikeresen tárhassák az éhező világ elé.

Ma is ilyen jellemű munkásokra van szükség. Olyanokra, akiket Isten is férfiaknak tekinthet. Ők azok, akiket a mennyei könyvekben is ilyeneknek ismernek el, mert Dánielhez hasonlóan minden képességüket továbbfejlesztik, azért, hogy Isten országát még jobban képviselhessék a bűnben sínylődő világban. Mind több ismeretre tenni szert, ez legyen a fő cél, de ezt az ismeretet Isten munkájában, jóra szolgáló hatalomként kell felhasználni. A világnak olyan emberekre van szüksége, akik értelmesen és józanon gondolkodnak, igaz elveik szerint élnek, állandóan növekednek értelemben és ismeretben. A sajtónak is olyan emberekre van szüksége, akik azt a legelőnyösebben fel tudják használni, hogy az igazság, szárnyat kapva, eljuthasson minden néphez.

Értékelnünk kell azt az ifjúságot, amely becsületesen, szorgalmasan kíván dolgozni, s nem fél a feladataitól. Az ilyen fiatalok mindenütt találnak munkaalkalmat és -helyet, mert nem botladoznak. Lelki és szellemi életük a mennyei mintára alakul. Szemüket csakis fölfelé irányítják, s előre igyekeznek, a győzelem felé. De nincs hely a tudatlan, gyáva és hitetlen számára, aki nem akarja megtagadni önmagát Krisztus ügyéért, és aki a munka előrehaladását akadályozza.

Isten olyan munkásokat hív el, akik az Ő munkatársai akarnak lenni. Ha az emberi természet Krisztussal egyesül, akkor tisztává és igazzá lesz. Krisztus a forrása alkalmasságunknak, s így lesz az ember a jó munkálója, eszköze. Az igazságosság és nemes jellem Istentől származó tulajdonság s akiben ez megvan, az legyőzhetetlen hatalom birtokosa.

Az életszentségről életmódunk tesz bizonyságot. Akiben él az igazság, az nem lehet keményszívű és érzéketlen, hanem napról napra alakul át Krisztus képmására, és mindjobban megerősödik. Akit az igazság megszentel, az önfegyelmet gyakorol, Krisztus nyomdokait követi, és így a mennyei kegyelem teljesen átformálja. Az életszentséget Isten kegyelemből nekünk tulajdonítja, a megszentelő igazságnak pedig részesévé leszünk. Az előbbi megadja a jogcímet arra, hogy bejuthassunk a mennybe, az utóbbi pedig alkalmassá tesz, hogy valóban beléphessünk oda.