Mi a célja életeteknek, és mit határoztatok el komolyan? Vajon azért tanultatok, hogy a világban magas állást és nevet szerezzetek? Vannak-e titkon táplált vágyaitok, hogy majd egy szép napon eléritek a szellemi nagyság csúcsát? Vagy esetleg arra vágytok, hogy a nemzet törvényhozó testületének tagjai lehessetek? Ezek a vágyak és elhatározások elfogadhatóak, mindannyian tűzhettek nagy célokat magatok elé. Ne elégedjetek meg közönséges eredményekkel! Tűzd magasra célodat, s elérése érdekében ne kíméld a fáradságot!

Minden igazi nagyság alapja az istenfélelem. Tiszta, szilárd, ép jellem legyen az alapelved, amelyet minden tevékenységedbe beleviszel. Élj hitéletet az iskolában, otthonodban és minden foglalkozásodban. A jelenben az a legfontosabb kérdés számodra, hogy úgy válaszd meg és fejezd be tanulmányaidat, hogy mindenkor megőrizhesd a keresztény jellem érintetlen tisztaságát, s rendeld alá minden mulandó földi érdekedet Krisztus evangéliuma magasztosabb követelményeinek.

A tőled telhető legjobban kell a jelenben építened kapcsolataidat a társadalommal, és az életed olyan legyen, hogy Isten terveit valósítsa meg. Természetesen foglalkozhatsz az élet földi dolgaival is, de minden helyzetben cselekedj úgy, mint Krisztus tanítványa. Bármi legyen is a foglalkozásod, sose hidd azt, hogy sikert csak úgy érhetsz el, ha feláldozod elveidet.

Hitelveid által vezettetve fölfelé törekedhetsz. Örömmel látnánk, ha a nemes jellem olyan magaslatára emelkednél, amelyen Isten kíván látni. Jézus szereti a fiatalokat, és fájlalja, ha műveletlenül, tehetségeiket parlagon hagyva növekednek fel. Az ifjú szilárd, elvhű emberré fejlődhet, alkalmassá lehet nagy felelősségek hordozására, s ennek elérése céljából megfeszítheti minden erejét.

De soha ne kövesd el azt a borzalmas bűnt, hogy Istentől kapott erőidet eltékozold, gonoszt cselekedj s másokat romlásba dönts! Vannak tehetséges emberek, akik kepességeiket az erkölcsrombolásra használják fel, azonban magvetésük aratásával nem fognak büszkélkedni. Rettenetes dolog az Isten adta képességeket arra használni, hogy áldás helyett átokká legyenek. Hasonlóan félelmetes arra gondolni, hogy a ránk bízott képességeket mintegy kendőbe kötve elássuk a világban, mert ezzel elvetjük magunktól az élet koronáját. Isten jogosan tart igényt szolgálatunkra. Mindenkinek felelősségeket kell hordoznia, életünk nagy misszióját csak úgy teljesíthetjük, ha ezeket a felelősségeket elfogadjuk, s hűen és lelkiismeretesen végezzük feladatainkat.

Bölcs Salamon mondja: „Emlékezzél meg a te Teremtődről ifjúságod idején.” Egy pillanatra se gondold, hogy a vallás szomorúvá és mélabússá teszi életedet, és elzárja előled a siker útját. Krisztus vallása egyetlen képességet sem semmisít meg, még csak nem is gyengíti adottságainkat. A vallás nem teszi az embert képtelenné arra, hogy a valódi boldogságot élvezhesse, s nem az a célja, hogy a körülöttünk lévő dolgok iránti érdeklődést csökkentse és közömbössé tegyen barátaink és a társadalom iránt. A hit nem öltöztet zsákruhába, s kifejezése nem a sóhajtozás és jajgatás. Ellenkezőleg, akik minden dolgukban Istent tartják az elsőnek és a legfőbbnek, azok a világ legboldogabb emberei. Arcukról sosem hiányzik a mosoly és a napfény. A vallás sosem durvít, aljasít le senkit, hanem fölemel és megnemesít, az ember ízlését javítja, gondolkodását és ítélkezését megszenteli, a mennyei angyalok társaságára teszi alkalmassá, s annak az otthonnak az elfoglalására, amelyet Jézus készít számunkra.

Sohase feledjük el azt a tényt, hogy Jézus az öröm igazi forrása. Nem gyönyörködik az emberek nyomorúságában, hanem boldogoknak akarja látni őket. Éppen a keresztények az örömforrások birtokosai, s ők tudatában vannak annak, mely dolgok a helyesek és megengedettek. Örvendhetnek az olyan felüdüléseknek, amelyek nem tesznek szórakozottá, nem ejtenek foltot a lelken, nem kel nyomukban csalódás és lelkiismeret-furdalás, nem rombolják le az önbecsülést, s nem zárják el az ember útját a sikeres, eredményes élet előtt. Ha Jézussal együtt lehetnek felüdüléseik alkalmával, s megőrzik imádságos lelkületüket, akkor biztonságban vannak.

Fiatal barátaim! Minden haladás alapja az Úr félelme. Ez a bölcsesség kezdete. Mennyei Atyánk igényt tart rátok. Hiszen kérések vagy érdemeitek nélkül bőségesen gondoskodik rólatok. De még ennél sokkal többet tett: odaadta nektek ajándékként az egész mennyet: szeretett Fiát. Ám e végtelen ajándéka jogot formál a ti készséges engedelmességetekre. Miután áron vétettetek meg, Isten Fiának drága vérén, Isten elvárja, hogy képességeiteket helyesen használjátok fel. Isten ajándékai a talentumok, amelyeket Ő rátok bízott, hogy bölcsen fejlesszétek. Nem szabad tehát, hogy kellő képzés híján ezeket a képességeket parlagon hagyjátok, s azok a tétlenség miatt visszafejlődjenek. Teljesen rajtatok áll, önállóan határoztok arról, hogy a rátok helyezett felelősségeknek hűségesen eleget tesztek-e, s törekvéseitek a ti javatokra, helyes irányba mutatnak-e?

Az utolsó napok veszedelmei közepette élünk. Az egész menny feszülten figyel, hogy ti milyen jellemet fejlesztetek ki magatokban. Minden előfeltétel rendelkezésetekre áll, hogy az isteni természet részeseivé lehessetek, elkerülve a világ romlottságát. Isten nem hagyta el az embert, hogy gyengén, egyedül küzdjön a gonoszság hatalmai ellen. Van segítség, s minden egyes lélek elnyerheti, ha igazán akarja. Miként Jákób látta álmában a mennyet a földdel összekötve, az angyalokat pedig a létrán föl-alá járni, úgy segítenek Isten követei minden egyes léleknek, ha a mennyel akar összeköttetésbe kerülni. Ezek az angyalok védik Isten népét, figyelik minden egyes lépésüket. Azok, akik fölfele törekszenek ezen a fényes úton, jutalmat nyernek: bemehetnek Uruk örömébe.

Isten magasztos eszményt állított az Ő gyermekei elé. Őhozzá lenni hasonlóvá, elérni az életszentséget: ez a kitűzött cél. Minden fiatal előtt az állandó előrehaladás útja nyílik meg. Van elérendő célja, van egy magas színvonal, amelyre eljuthat, amelyben bennefoglaltatik minden, ami jó, tiszta és nemes. Gyorsan magasra emelkedhet az igazi ismeret minden területén, ha törekvései annyival túlszárnyalják a földi és önző érdekeket, amennyivel magasabbak az egek a földnél.

Minden léleknek szent kiváltsága, hogy élő csatorna legyen, amelyen át Isten kegyelmének kincseit és kifürkészhetetlen gazdagságát a világhoz juttatja. Krisztusnak nincs hőbb vágya, mint olyan embereket látni, akik a világnak az Ő jellemét és lelkületét mutatják be, a világnak pedig semmire sincs égetőbb szüksége, mint hogy lássa a Megváltó szeretetét embereken keresztül megnyilvánulni. Az egész menny olyan emberek után vágyakozik, akiken keresztül állandóan folyhat a szent olaj az emberi szívek örömére, áldására.