Azok, akik kereszténynek vallják magukat, ne lépjenek házasságra mindaddig, amíg ezt a kérdést gondosan és imában meg nem fontolták, és meg nem győződtek arról, hogy házasságuk Isten dicsőségére válik. Ezután alaposan gondolkozzanak el a házasélet minden kiváltságáról és felelősségéről, s megszentelt elv legyen minden cselekedetük alapja.

Mielőtt a család tagjainak számát növelnénk, vegye mindenki fontolóra, vajon Isten dicsőségére vagy szégyenére válik-e, ha gyermekeket hozunk a világra? A házastársak fő célja Isten dicsőítése legyen. Nyugodtan gondolják meg, vajon megfelelően gondoskodhatnak-e gyermekeikről? Nincs joguk gyermekeket hozni a világra úgy, hogy azok mások segítségére szoruljanak. Van-e foglalkozásuk, jövedelmük, amelyre támaszkodhatnak, hogy családjukat eltarthassák s ne legyenek mások terhére? Ha nincs, akkor bűnt követnek el, hogy gyermekeket hoznak a világra, akik aztán hiányt szenvednek a gondozás, a táplálék és a ruházkodás tekintetében.

Ebben a rohanó, romlott világban nem fontolják meg ezeket a dolgokat. Féktelen szenvedélyek uralkodnak ellenőrizhetetlenül, amelyek gyengeséget, nyomorúságot és halált eredményeznek. Anyákat kényszerítenek fáradságos, kínos, szenvedésteljes életre féktelen szenvedélyű férfiak, akik a férj nevet viselik, de joggal érdemelnék meg a vadállat elnevezést. Sok anya nyomorúságban tengeti egész életét, állandóan újabb gyermekkel a karján, akinek csak nagy nehezen tud kenyeret és ruhát adni. A világ telve van ilyen felhalmozott nyomorúsággal.

Kevés az igazi, odaadó, őszinte, hűséges, tiszta szerelem. Nagyon ritka ez a drágakő. A szenvedélyt nevezik szerelemnek. Sok nő finom és szelíd érzékenységét sértette meg, irtotta ki a férje, mert a házastársi viszonnyal visszaélve, állatiasan bánt vele. Férje szerelmét sok nő annyira alacsonyrendűnek tapasztalta, hogy megundorodott tőle.

Sok család a legboldogtalanabbul él, mert az apa és férj megtűri, hogy természetének állatias ösztönei uralkodjanak értelme és erkölcse felett. Az eredmény az, hogy gyakran éreznek fáradtságot és levertséget, de ritkán jönnek rá, hogy az ok saját helytelen cselekedeteikben rejlik. Ünnepélyes kötelességünk Istennel szemben, hogy tisztán tartsuk lelkünket, testünket pedig egészségben, hogy hasznára váljunk az emberiségnek, Istent pedig megdicsőítsük.