„Az Úrnak félelme a bölcsesség kezdete.” A fiatalok egy része nem látja szükségesnek, hogy képességeit jól felhasználja, s hogy mindenütt és mindenkor a tőle telhető legjobbat tegye. Nincs szívükben Isten félelme, gondolataik nem tiszták, nem nemesek.

A menny ismeri gondolatainkat és tudja cselekedeteinket. Bár társaitok nem látják tetteiteket, de látják Isten angyalai. Angyalok kaptak megbízatást, hogy szolgáljanak azoknak, akik törekszenek rossz szokásaikat leküzdeni és megszabadulni Sátán minden befolyásától.

Az apró kis rosszaságoknak, csekély, de hitünkkel össze nem egyeztethető dolgoknak a jellem fejlődésére gyakorolt hatását nem tartjuk annyira fontosnak, mint kellene. Isten igéje elénk tárja a legmagasztosabb és legnemesebb elveket: a jóra való törekvésünk erősítésére adta ezeket az Úr.

József, Dániel és társai történetéből láthatjuk, hogy az igazság aranylánca hogyan kötheti az ifjúságot Isten trónjához. Nem érhette őket olyan kísértés, amely megingathatta volna őszinte hűségüket. Isten tetszését többre becsülték, mint a fejedelmek kegyét és dicséretét. Tiszta jellemükért, hűségükért s nemes elhatározásukért Isten magas tisztségekbe juttatta őket. Ezek a fiatalok nem szégyellték meggyőződésüket, hitüket. Még a király udvarában is megvallották szavaikkal, szokásaikkal, életmódjukkal a menny Urába vetett hitüket. Volt lelkierejük megvallani, hogy Istenhez tartoznak.

Készülj fel arra, hogy e nemes ifjak példáját kövesd. Sose szégyelld a közösséget, a zászlót, amelyhez tartozol, inkább bontsd ki és lengesd az emberek és angyalok láttára. Ne vezessen sohasem álszerénység, álokosság, amely azt ajánlaná, hogy e tanács ellen cselekedj. Választékos szavaid, állhatatosságod, helyes magatartásod, komoly vallásosságod lesz a te hitvallásod, ez lesz bizonysága annak, hogy szívedben Krisztus lakozik. Minden képességedet tedd le az Ő lábaihoz, hogy szolgálatára használhasd fel azokat.

Mostani és örök életed érdekében teljesen az igazság oldalára kell állnod. Sokan nem állnak teljesen Isten ügye mellé. Ingadozó magatartásuk egyrészt önmagában gyengeség forrása, másrészt pedig botránkozás köve. Elvileg szilárd álláspont híján a kísértések árja lesepri őket a helyes útról. Nem harcolnak szent kitartással azért, hogy minden rosszat, hibát leküzdjenek és Krisztus által tökéletes, igaz jellemet fejlesszenek.

Aki önmaga is megtestesítője a határozott, igaz elveknek, az társaira is jó befolyással lesz, kereszténysége másokra is kihat. Sokan nincsenek tudatában s nem számolnak azzal, hogy minden egyes ember hatalmas befolyást gyakorol másokra mind a jó, mind a rossz irányba. Minden fiatalnak tudnia kell, hogy az általa elfogadott elvek élő és átformáló hatással vannak jellemére. Aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójának, az szeretni fogja Jézust és azokat, akikért Ő meghalt. Maradéktalanul átadja magát Krisztus uralmának.

Legyen életedben törvény, amelytől sem kísértés, sem valamilyen érdek el nem választhat, hogy tiszteld Istent, „mert Ő úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Mint végtelen áron megváltott, szabad, erkölcsös lényt, Isten felszólít téged, hogy érvényesítsd szabadságodat s használd fel képességeidet mint a menny szabad polgára. Ne élj többé a bűn rabszolgaságában, hanem légy a királyok Királyának alattvalója, s bizonyítsd be Isten iránti hűségedet!

Krisztus vallása annyit jelent, hogy egész lényedet, mindenedet teljesen Istennek és a Szentlélek vezetésének rendeld alá. A Lélek adománya által erkölcsi erőt nyersz, s nemcsak a régebben rád bízott tehetségeidet állítod Isten szolgálatába, hanem a teljesítőképességed is megsokszorozódik. Ha minden erőnket átadjuk Istennek, egyszerűvé válik az életünk, az élet gondjai kisebbek lesznek, legyőzhetővé válnak. Az érzéki szív szenvedélyeit és ezernyi küzdelmét megoldja, megszünteti az Istennek való átadás. A vallás az az aranyfonal, amely öregek és fiatalok lelkét Krisztushoz köti. A készségeseket és engedelmeseket biztosan vezeti Isten városába még a kilátástalanságból, a sötét utakról is.

Bárcsak mindenki tudatában volna annak, hogy saját sorsát egyedül önmaga választja meg! E földi és az eljövendő halhatatlan élet boldogsága saját kezünkben van. Ha úgy akarod, választhatsz olyan társaságot, amely lezülleszti gondolkodásmódodat, beszédedet és erkölcsi felfogásodat. Engedheted, hogy vágyaid és szenvedélyeid uraljanak, megvethetsz minden tekintélyt, beszéded lehet durva, és teljesen lealjasíthatod magadat. Befolyásod másokat is megfertőzhet, és vesztét okozhatod azoknak, akiket Krisztushoz vezethettél volna. Elvonhatsz embereket a Megváltótól, az igazságtól, szentségtől és a mennytől. Az ítélet alkalmával ezek az elveszettek joggal mutathatnak majd rád: „Ha befolyásod nem késztet, nem buktam volna el s nem gúnyoltam volna a vallást. Te ismerted a világosságot, ismerted a mennybe vezető utat. Én tudatlan voltam s bekötött szemmel mentem a pusztulásba.” Vajon milyen választ adhatunk majd erre a vádra? Milyen fontos, hogy mindenki megfontolja, hová vezeti a másikat! Már közel a öröklét világa, s milyen szorgalmasan kellene ügyelnünk befolyásunk eredményeire! Ne hagyjuk számításon kívül az örökkévalóságot, hanem szokjunk hozzá, hogy mindig ezt kérdezzük magunktól: „Vajon tetszik-e ez az út Istennek? Vajon eljárásomnak milyen befolyása van azokra, akik kevesebb világosságot és bizonyságot nyertek a helyes útról?”