Mit olvassanak gyermekeink? Komoly kérdés ez, és komoly választ igényel. Sajnálattal tapasztalom, hogy a keresztény családok olyan folyóiratokat és újságokat olvasnak, amelyek folytatásos regényeket tartalmaznak, és ezek rossz befolyást árasztanak lelkivilágukra. Megfigyeltem azokat, akik fogékonnyá váltak az ilyen irodalomra. Bár kiváltságuk lett volna, hogy Isten igéjét olvassák és megismerkedjenek igazságaival és hitük tantételeivel, káros olvasmányaik miatt az igazi alázatosság hiányában nőttek fel.

Ennek a kedves ifjúságnak nagy szüksége van arra, hogy jellemük építéséhez a legjobb anyagot használják fel – Isten szeretetét, az Ő félelmét és Krisztus ismeretét. De sokan nem ismerik az igazságot úgy, ahogyan az Jézus Krisztusban van. A lélek, a benső világ érzéki szenzációkat habzsol, azokban gyönyörködik. Képzeletük valószerűtlen világában élnek, és alkalmatlanná válnak az élet mindennapi kötelességeinek teljesítésére.

Megfigyeltem azokat a gyerekeket, akik így nőttek fel. Akár otthon, akár másutt, nyugtalanok, álmodozók, s képtelenek arra, hogy nagy általánosságokon kívül valamiről társalogjanak. A nemesebb képességek, amelyek magasabb célokat szolgálnának, köznapi és köznapinál rosszabb tárgyakról való gondolkodássá fajultak, olyannyira, hogy az illető megelégszik az ilyen témákkal, és alig tud felemelkedni valamilyen magasabb rendű eszméhez. A vallásos társalgás nemkívánatos előttük.

A szellem ilyen tápláléka megfertőzi az embert, és érzéki, tisztátalan gondolatokat idéz fel benne. Őszinte sajnálatot éreztem az ilyen lelkek iránt, ha meggondoltam, mennyit veszítenek azzal, hogy elmulasztják Krisztus ismeretének megszerzését, holott Őbenne összpontosul minden reményünk az örök életre. Mennyi értékes órát, napot pazarolnak el, amely idő alatt az igazi jóság mintaképét tanulmányozhatnák!

Vannak személyes ismerőseim, akik helytelen olvasmányaik miatt elveszítették egészséges kedélyállapotukat. Beteg képzelettel járnak-kelnek az életben, felnagyítva minden kis sérelmet. Olyan dolgok, amelyeket egy egészséges, józan gondolkodású ember észre sem venne, elbírhatatlan próbáknak, áthághatatlan akadályoknak tűnnek számukra. Úgy érzik, örökösen árnyékban élnek.

Azok, akik izgató történeteket futnak át, szellemi erejüket megnyomorítják, és alkalmatlanná válnak a hasznos, erőteljes kutatásra és gondolkodásra. Vannak életük delén túl lévő férfiak és nők, akik sohasem gyógyultak ki a mértéktelen olvasás betegségéből.

Fiatal korukban felvett szokásaik velük együtt növekedtek és erősödtek, bár határozott kísérleteket tettek legyőzésükre, de csak részben arattak sikert. Sokan soha nem nyerték vissza szellemük eredeti erejét. Minden kísérletük, hogy gyakorlati keresztények legyenek, csak kísérlet marad, az elhatározásnál nem tudnak továbbjutni. Képtelenek a Krisztuséhoz hasonló életre, és folytatják az ilyenfajta irodalom olvasását.

A fizikai hatás nem kevésbé baljóslatú. Olvasási szenvedélyük az idegrendszert fölöslegesen igénybe veszi. Sokszor fiatal emberek és idősebbek is gyengeelméjűek lettek a túl sok olvasástól. Az állandó izgalmak miatt az elme annyira meggyengül, hogy végül is az agy finom gépezete leáll és bénulás következik be.

Ha izgató, érdekfeszítő történetek utáni vágy tölti be a lelket, az erkölcsi érzék megromlik. A lélek elégedetlen mindaddig, míg állandóan ilyen egészségtelen, haszontalan táplálékhoz nem jut. Láttam Krisztust valló fiatal hölgyeket, akik valóban boldogtalanok voltak, ha nem volt kezükben valamilyen új regény vagy novella. A lélek úgy vágyakozott az izgalmak után, ahogyan az iszákos kívánja a részegítő italt. Ez a fiatalság nem volt odaadó lelkületű, életük nem világított azzal a mennyei világossággal, amely a tudás forrásához vezethette volna társaikat. Nem volt mélységes meggyőződésük, vallásos életük. Ha nem lett volna állandóan előttük az ilyenfajta olvasmány, még lett volna remény megjavulásukra, de ők sóvárogták, kívánták és újra és újra megszerezték azt.

Fájdalommal látom, ha a fiatalok így teszik tönkre az életüket és hasznavehetőségüket, s nem készülnek fel gyakorlatilag a mennyei közösségre, az örök életre. Nem találhatunk jobb nevet számukra, mint a „lelki iszákosok” elnevezést.

A mértéktelen olvasás veszélyes befolyást gyakorol az agyra, éppúgy, mint a mértéktelen evés és ivás.

A gaz, a gonosz növekedésének elkerülésére szolgáló legjobb módszer a föld előzetes elfoglalása, bevetése. A legnagyobb gonddal és elővigyázatossággal kell ápolni a lelket, a Biblia igazságainak értékes magvait vetve belé. Az Úr nagy kegyelmében megmutatta nekünk az Írásban a szentséges élet szabályait.

Megihletett szent életű férfiakat, hogy feljegyezzék utasításait javunkra, így láthatjuk, milyen ellenség leselkedik ránk életünk ösvényein, és tudhatjuk, miként szabadulhatunk meg tőle. Azok, akik engedelmeskednek a figyelmeztetéseknek és az Írást kutatják, nem lesznek tudatlanok ezekben a dolgokban. Az utolsó napok veszélyei között a gyülekezet minden egyes tagja értse meg reményének és hitének alapját. Olyan alapok ezek, amelyeket könnyű megérteni. Elegendő igazság töltheti be lelkünket, elménket, ha Urunk, Jézus Krisztus ismeretében növekedni akarunk.