Sátán úgy környékezi meg kísértéseivel az embert, hogy a világosság angyala képében közeledik hozzá, miként Krisztussal is tette. Azon fáradozik, hogy az embert testileg és erkölcsileg meggyengítse, kísértéseivel legyőzze, s azután ujjongjon romlásán. Sikerül is neki, hogy az olyan embert mohó étvágyának kielégítésére csábítsa, aki enged a kísértésnek, tekintet nélkül a mértéktelenség következményeire. Jól tudja Sátán, hogy lehetetlen hűségesen teljesítenünk Isten és embertársaink iránti kötelességeinket, ha legyengítjük Istentől nyert képességeinket. Ha felfogóképességünk a mértéktelenség bármilyen fajtája következtében elhomályosul, semmit sem érthetünk meg az örökkévalóságról.

Isten sohasem ad engedélyt, hogy az ember áthágja lényének törvényeit. Az ember azonban – Sátán kísértéseinek engedve – mértéktelensége folytán magasabb képességeit az állati étvágynak, mohóságnak és szenvedélyeknek veti alá. Ha ezek az ösztönök uralkodnak az emberen, akkor Sátán céljait szolgálja. Pedig az ember olyan képességeket nyert, amelyeket a legmagasabb fokon művelhet. De Sátán könnyen hozzáférkőzik azokhoz, akik saját szenvedélyeik rabszolgái. A mértéktelenség által sokan testi, szellemi és erkölcsi erejük nagy részét feláldozzák, és válnak az ellenség játékszerévé.

Aki azt akarja, hogy tisztán lásson és felismerhesse Sátán csapdáit, annak testi vágyait a józanság és a lelkiismeret irányítása alá kell helyeznie. Az értelem magasabb erőinek erkölcsi tevékenysége lényeges a keresztény jellem tökéletesítéséhez. Az elme erejének vagy gyengeségének nagy szerepe van abban, hogy alkalmasak lehetünk-e értelmes életet élni ezen a világon, de összefügg örök üdvösségünkkel is. Ha nem ismerjük testünk Istentől származó törvényeit, e tudatlanság fájdalmas, tragikus következményekkel jár. A mértéktelenség minden formája a lényünket uraló törvények áthágása. A gyengeelméjűség aggasztó méreteket öltött korunkban. Sátán ujjong, ha azt látja, hogy a keresztények is a szokások zsarnoki uralma alatt állnak.

Értelmes, képzett férfiak és nők, akiknek erkölcsi erejét a mértéktelen életmód bármely formája legyengíti, szokásaikban alig emelkednek felül a pogányok életszínvonalán. Sátán állandóan csábítja az embereket, hogy a józanságot a szokások és divatok alá rendeljék, tekintet nélkül a testi, szellemi és erkölcsi egészség követelményeire. A nagy ellenség jól tudja, hogy ha a mohóság és a szenvedélyek lesznek úrrá az emberen, akkor a test egészségét és az értelmi erőket feláldozza az „én” oltárán, és tönkremegy. De ha a felvilágosodott elme uralja és megzabolázza az ösztönöket és hajlamokat, és az erkölcsi erőnek rendeli alá ezeket, akkor a kísértések hatalma nagyon csekély.

A keresztény világ nagyrészt jogtalanul tartja magát kereszténynek: szokásaik, költekezésük és ahogyan általában a saját testükkel bánnak, ellentétben áll a természet törvényeivel és ellentmond a Biblia tanításainak. Életmódjuk előkészíti a talajt a testi szenvedések, a lelki és erkölcsi gyengeség számára.

A testet uralnunk kell, éspedig lényünk magasabb erőinek kell irányítaniuk. A szenvedélyeket vessük alá akaratunknak, akaratunkat pedig Isten útmutatásának. Uralja életünket a józan ész, amelyet megszentelt Isten kegyelme.

Isten követelményeit lelkiismeretünkbe kell vésnünk. Mindenkit annak tudatára kell ébresztenünk, hogy az önuralom: kötelesség. Úgyszintén a tisztaság is kötelességünk, meg kell szabadulnunk minden lezüllesztő mohóságtól és betegséget okozó szokástól. A fiatalok véssék szívükbe azt a tényt, hogy szellemi és testi erejük Isten adománya, és a legjobb állapotban kell megőrizniük az Ő szolgálatára.