Az ifjúságot gondosan és sok imával arra kell nevelni, hogy jellemét szilárd alapra építse. A legnagyobb botlások oka, hogy nem tanulnak mások tapasztalatából. A szülők és tanítók tanácsai kárba vesznek, mert a fiatalok engednek a gonosz kísértéseinek. Isten látja bennük a jóra való legnagyobb lehetőségeket, ha tudatára ébrednek, hogy szükségük van Jézusra, és ha a szilárd alapra építenek. Az Úr ismeri az ifjúság megpróbáltatásait is. Tudja, hogy harcaik lesznek a sötétség hatalmasságai ellen, amelyek uralmuk alá akarják hajtani az ember értelmi világát. De Isten megnyitotta előttük az utat is, amelyen haladva a fiatalok részesei lehetnek az isteni természetnek.

A jellem nem a véletlen adománya. Nem a hangulat egy-egy kitörése, vagy egy-egy helytelen irányba tett lépés dönti el, hogy milyenné válik. A megrögzött szokást a cselekedetek megismétlése idézi elő, ez formálja a jellemet jó vagy rossz irányba. Szilárd, hithű jellem csak akkor alakulhat ki, ha állhatatosan, fáradhatatlanul törekszünk az elérésére, ha minden tehetségünket és képességünket Isten dicsőségére fejlesztjük, tőlünk telhetőleg. Sokan, ahelyett, hogy így cselekednének, engedik, hogy a körülmények sodorják őket. S ez nem azért van, mintha az ifjúságban nem volna semmi jó, hanem azért, mert nincsenek tudatában annak, hogy Isten azt akarja, fiatal korukban tegyék meg a tőlük telhető legjobbat.

Ha a fiatalok úgy akarnák megállni helyüket, mint Dániel, akkor lelkük minden idegszálát és izmát meg kellene feszíteniük. Az Úr nem akarja, hogy örökre kezdők maradjanak, inkább azt szeretné, hogy a kiválóság legmagasabb csúcsát érjék el. Azt akarja, hogy eljussanak a létra legmagasabb fokáig, ahonnan azután beléphetnek Isten országába.

Az otthonukból kikerülő fiatalok nélkülözik a szülők gondos felügyeletét, és nagyészt maguk választják meg társaságukat. Soha ne feledkezzenek meg arról, hogy mindig mennyei Atyjuk tekintete előtt élnek, s Ő látja minden szükségletüket és minden kísértésüket. Az iskolákban mindig vannak olyan fiatalok, akiknek a cselekedetei elárulják, hogy hajlamaik alacsonyrendűek, rossz irányúak. A gyermekkori helytelen nevelésük folytán jellemük fogyatékos, s ez a későbbi évek során megrontja életüket. Rossz példájuk és befolyásuk téves útra tereli az erkölcsileg amúgy is gyengébbeket.

Kedves ifjú barátaim, az idő többet ér az aranynál! Nem szabad lelki életeteket veszélyeztetni, ne vessetek gyomot, gazt, konkolyt! Nem szabad gondatlannak lennetek társaságotok megválasztásában. Gondolkozzatok embertársaitok nemes jellemvonásain, s e tulajdonságok erkölcsi erővé válnak számotokra, hogy ellenálljatok a gonosznak és a jót válasszátok. Tűzzétek magasra a célt! Szüleitek és tanítóitok, akik szeretik és félik Istent, éjjel-nappal imáikkal kísérnek benneteket, kérnek és óvnak, de mindez hiábavaló lesz, ha könnyelmű társaságba keveredtek. Ha nem ismeritek fel az igazi veszedelmet, és azt hiszitek, hogy kedvetek szerint tehettek akár jót, akár rosszat, akkor nem fogjátok észrevenni, hogy a gonoszság kovásza romboló erjedésével megfertőzi és tönkreteszi értelmi és lelkivilágotokat.

Krisztust gyötörték, bántalmazták, megkínozták, mindenfelől kísértések környékezték, mégsem vétkezett soha, hanem teljes engedelmességet tanúsított Atyja akarata iránt. Ezzel mindörökre bemutatta, hogy nincs mentség az engedetlenségre. Azért jött, hogy megmutassa az embernek, miképpen kell engedelmeskedni, hogyan kell Isten parancsolatait megtartani. Megragadta Isten erejét, és ez az erő a bűnös egyedüli reménye. Jézus az életét adta, hogy az ember is részese legyen az isteni természetnek, elkerülve a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.

Isten az ifjúságnak képességeket adott, hogy gyarapítsák azokat az Ő dicsőségére, de sokan ezeket az adományokat tisztátalan és szentségtelen célokra használják fel. Sok fiatalnak vannak olyan képességei, amelyek helyesen művelve bőséges aratást eredményeznének, mind szellemi, mind fizikai és erkölcsi téren. De sajnos nem szánnak időt mindezek megfontolására. Nem számolnak cselekedeteik következményeivel. Nem hallgatnak a dorgálásra, a tanácsra, hanem átengedik magukat a könnyelműségnek és a balgaságnak. És ez szörnyű bűn, eltévelyedés! A fiatalok józanok lehetnének, ha tudatában volnának annak, hogy Isten mindig látja őket, s Isten angyalai figyelik jellemük fejlődését és mérlegelik erkölcsi értéküket.