Gyakran hallunk ilyen kérdéseket: „Hát sohasem tehetek a kedvemre? Sohasem járhatok a saját utamon? Állandóan kötőféken tartanak engem? Sosem tehetek úgy, ahogy nekem jólesik?”

Minél kevésbé követed természetes hajlamaidat, annál jobb dolgod lesz neked is és másoknak is. Az emberi természet, hajlam megromlott, s erői a rossz felé húznak. Sátán az embert szembefordította Istennel. Állandóan azon mesterkedik, hogy az emberben teljesen lerombolja Isten képmását. Ezért szavainkat és cselekedeteinket fékeznünk kell.

Ha Isten kegyelme tölti be a szívet, akkor felismerjük, hogy az öröklött és ápolt rossz hajlamokat keresztre kell feszítenünk. A lélekben új élet kezdődik, új befolyás alatt. Mindazt, amit tennünk kell, Isten dicsőségére tesszük. Ez kiterjed mind a külső, mind a belső emberre. Az ember egész lényét, testét, lelkét és értelmét Istennek rendeli alá, hogy Ő használja fel az igazság eszközeként.

Az érzéki ember nem engedelmeskedik Isten törvényének, mert önmagától nem is teheti. Azonban akik hitben újjászülettek, azok napról napra Krisztus életét élik. A megtért lélek igazolja azt, hogy ő Isten tulajdona.

A test és lélek Istené. Isten odaadta Fiát a világ megváltásáért, és ezért ajándékoz meg újabb életlehetőséggel, kegyelmi idővel, hogy azalatt hűséges, tökéletes jellemet fejleszthessünk. Isten megváltott bennünket a bűn rabszolgaságából, s lehetővé tette számunkra, hogy megújított, átformált életben szolgálhassunk neki.

Isten pecsétjét hordjuk magunkon. Ő áron vett meg bennünket, s azt kívánja, hogy ennek tudatában testi, szellemi és erkölcsi erőinket Neki szenteljük. Időnk, befolyásunk, értelmünk, szeretetünk, lelkiismeretünk, öntudatunk Istenéi, s akaratával összhangban kell felhasználnunk. Ezeket a képességeket ne a világ akarata szerint értékesítsük, mert a világ fejedelme ellensége Istennek.

Testünk, amely a Lélek temploma, Isten tulajdona. Mindenünk, minden izmunk Istené. Nem szabad, hogy gyengítsük szervezetünket hanyagság miatt vagy egészségünk rombolásával. Istennel együtt kell munkálkodnunk, úgy, hogy testünket a legjobb egészségben tartsuk. Így a Szentlélek templomává lesz. Isten akarata szerint a Szentléleknek kell átalakítani minden testi és lelki erőnket.

Gyűjtsük össze magunknak és plántáljuk szívünkbe, elménkbe a tiszta életelveket. Legyen az igazság mélyen belevésve lelkünkbe, bensőnkbe. Éljenek emlékezetünkben az ige drága igazságai. Akkor, csillogó drágakövek gyanánt, ezek az igazságok felragyognak életünkben.

Isten szemében igen értékes az Ő kezeinek munkája. Gyermekei iránti szeretete nyilvánul meg az ember megváltásáért hozott áldozatában. Ádám Sátán uralma alá került, aki a világba hozta a bűn által a halált. Isten odaadta egyszülött Fiát, hogy az embert megmentse. Ezt azért tette, hogy eleget tegyen a törvénynek, és megigazítsa mindazokat, akik Krisztust elfogadják. Az ember eladta magát Sátánnak, de Jézus visszaváltotta az emberiséget.

„Nem a magatokéi vagytok…” Jézus a vérével vásárolta meg az emberiséget. Ne ássátok el hát a földbe talentumaitokat! Forgassátok Jézus dicsőségére! Bármi is legyen a foglalkozásotok, vigyétek bele Jézust. Ha arra eszmélnél, hogy Üdvözítőd iránti szereteted fogyatkozik, hagyj el minden mást, s mondd ezt: „Üdvözítőm! Itt vagyok, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Ő ekkor kegyelmesen a szeretetébe fogad. Kész megbocsátani, mert kegyelmes és hosszútűrő. Nem akarja, hogy bárki is elvesszen.

Isten tulajdonai vagyunk, mindenünk az Övé. Ne tartsuk áldozatnak azt, hogy szívünk szeretetét Neki adjuk. Sőt, adjuk Neki szívünket mint készséges áldozatunkat.

Rosszra vezet, ha hosszasabban mérlegeljük az előnyöket, amelyeket elnyerhetünk, ha Sátán kísértéseinek engednénk. A bűn lealázó, és szerencsétlenséget jelent mindenkinek, aki elköveti. A bűn természete, hogy elvakít és megcsal, s hízelgésével elcsábít. Ha Sátán területére merészkedünk, hatalma elleni védelmünk is megszűnik. Amennyire rajtunk áll, zárjunk el előle minden utat, amelyen hozzánk közeledhetne.