A Biblia tanulmányozása jobban élesíti az elmét, mint bármely más tudomány. A gondolatok micsoda kimeríthetetlen bősége, termőföldje várja az ifjúságot Isten igéjében! Az értelem egyre jobban és jobban elmerülhet kutatásában, és erőt gyűjthet belőle az igazság megértéséhez, még az örökkévalóságban is, a végtelen időkön át.

Akik vallják, hogy szeretik Istent és tisztelik a szent dolgokat, de elméjük mégis felületes és valótlan dolgokkal foglalkozik, azok máris Sátán területére léptek és őt segítik gonosz céljai elérésében. Ha a fiatalok tanulmányoznák Isten dicsőséges művét a természetben, elmerülnének fenséges voltában és hatalmában, amelyet igéjében kinyilatkoztatott, akkor minden ilyen élmény felüdülést, emelkedett lelkületet eredményezne számukra. Életerőt nyernének, amely azonban nem kérkedő. Az isteni hatalom csodáit szemlélve megismerkednének a legnehezebb, egyúttal leghasznosabb tanulsággal: hogy az emberi bölcsesség – ha nincs összeköttetésben a Végtelennel és nincs megszentelve Krisztus kegyelme által – nem egyéb hiábavalóságnál.

Isten szeretett Fia elvállalta, hogy az Ő isteni személyében összeköti a teremtményt az Örökkévalóval, a természetfölöttivel, a végest a végtelennel. Olyan igazság ez, amellyel egész életünkben foglalkozhatunk gondolatban. Krisztus ezáltal megerősítette ártatlanságukban és hűségükben a többi világ teremtett lényeit, s megmenti világunk elveszettjeit, pusztulóit is. Utat nyitott az engedetleneknek is, hogy visszatérhessenek Istenhez, míg ugyanezen cselekedetével őrséget állított a tiszták védelmére, nehogy ők is beszennyeződjenek.

Nagy öröm tölt el bennünket, hogy vannak el nem bukott világok, amelyek hálával, tisztelettel és dicsőítéssel adóznak Krisztusnak a megváltás nagyszerű tervéért, Ádám utódainak megmentéséért, és jellemük tisztaságáért. A kéz, amely felemelte az emberiséget a Sátán kísértései által előidézett romlásból, ugyanaz, amely megőrizte a többi világ lakóit a bűntől. A végtelenség minden lénye a legteljesebb mértékben elfogadja az Atya és a Fiú gondviselését, s ez a gondoskodás szüntelenül kiterjed az elbukott emberiségre is. Krisztus közbenjár az emberekért, és az Ő közbenjárása őrzi a számunkra láthatatlan világokat is. Vajon ezek az igazságok nem elég jelentősek és magasztosak ahhoz, hogy foglalkoztassák gondolatainkat és kiváltsák hálánkat és imádatunkat Isten iránt?

Mutassuk be a Bibliát a fiataloknak, rejtett kincsei felé irányítva figyelmüket, tanítsuk meg őket az igazság drágaköveinek kutatására, és tapasztalni fogjuk, hogy értelmük csodálatosan fejlődik. Azok a nagyszerű igazságok, amelyekkel a Biblia foglalkozik, az a nemes egyszerűség, amely ihletett kijelentéseiből árad, azok a felemelő eszmék, amelyeket feltár előttünk, az Isten trónjáról áradó éles és tiszta fény, amely megvilágosítja az elmét, olyan nagy mértékben fejlesztik az emberi értelmet, hogy felfogni alig, teljesen megmagyarázni pedig sohasem lehet.

A Biblia határtalan teret ad a képzeletnek, amely jellegében annyival emelkedettebb és nemesebb a meg nem szentelt gondolkodásmódnál, mint amennyivel magasabb az ég a földnél. Az emberiség Istentől eredő történetét mindenkinek meg kell ismernie. Megismerkedhetünk ősszüleinkkel, amikor Édenben szent ártatlanságban éltek, az angyalok társaságában. Nyomon követhetjük a bűn bejövetelét és eredményét, lépésről lépésre haladva követhetjük végig a történelem egész folyamatát, az ember engedetlenségét és megátalkodottságát, és a bűn igazságos megbüntetését.

A Biblia olvasója megismerheti a pátriárkákat és a prófétákat, a nagyszerű történeteket, szemlélheti Krisztust, a menny Királyát, aki Istennel egyenlő, s lejött az emberek közé, hogy véghezvigye a megváltás tervét, letörje a rabláncokat, amelyekkel Sátán béklyózta meg az embert, és lehetővé tegye számunkra az Isten képmására teremtett emberi mivoltunk visszaszerzését. Krisztus emberi formát öltött, és harminc éven át emberként élt, azután pedig felajánlotta lelkét áldozatul a bűnért, hogy megmentse az embert a pusztulástól. Mindezek olyan igazságok, amelyek megérdemlik, hogy minden gondolatunkat összpontosítva tanulmányozzuk őket.

Értsük meg a Jelenések könyve megdöbbentő igazságait, amelyek után többé nem elégszünk meg azzal, hogy elménket léhaságokkal foglalkoztassuk, undorral fordulunk el a selejtes irodalomtól és a haszontalan szórakozásoktól, amelyek erkölcsi züllésbe taszítják a fiatalokat. Akik érintkeznek a Biblia költőivel és bölcseivel, akiknek lelkét megrázták a hit és igazság vértanúinak dicsőséges cselekedetei, azok e dús mezőkről sokkal tisztultabb szível és emelkedettebb lélekkel fognak visszatérni, mint ha a világ legnagyobb tudósainak tanításain vagy a világ nagyjainak hőstettein elmélkedtek volna.

Az ifjúság ereje túlnyomó részben szunnyad, mert hiányzik belőlük Isten félelme, amely a bölcsesség kezdete. Az Úr megajándékozta Dánielt bölcsességgel és tudással, mert nem hagyta magát befolyásolni semmiféle hatalom által, amely valláserkölcsi elveivel ellenkezett volna. Hogy napjainkban miért olyan kevés a széles látókörű, szilárd jellemű és értékes ember, annak oka abban rejlik, hogy sokan világi nagyságra törekednek, és elszakadnak Istentől.

Az emberek nem félik, nem szeretik és nem tisztelik Istent. Nem élnek vallásuk elvei szerint. Az Úr pedig semmit sem tehet értük, mert az oly könnyen felmagasztalják magukat és olyannyira készek a saját jelentőségüket kiemelni. Isten szándéka, hogy képességeinkben gyarapodjunk, és felhasználjunk minden rendelkezésünkre álló lehetőséget, hogy értelmünket megnyissuk, műveljük és erősítsük. Az ember magasabb színvonalú, nemesebb életre született, mint amilyenné sorsát legtöbbször alakítja. Földi életünk időszaka előkészület az örök életre, az Istenéhez mért életre.

Milyen magasztos gondolatokat és igazságokat tár fel a Szentírás, hogy elménk azokkal foglalkozzon! Hol találhatnánk emelkedettebb eszméket? Hol találhatók ilyen mélységes igazságok? Vagy az emberek összes tudományos kutatásai bármilyen értelemben is összehasonlíthatók-e a Biblia tudományának magasztosságával és csodájával? Létezik-e olyasvalami, ami az elmét jobban csiszolhatná?

Ha a Biblia beszélhet hozzánk, akkor megtanít bennünket arra, amire rajta kívül semmi más. De sajnos minden mással foglalkozunk, csak Isten igéjével nem. Az értéktelen ponyvairodalmat, kiagyalt történeteket falánk mohósággal habzsolják az emberek, a Bibliát pedig, amely szentséges igazságok kimeríthetetlen kincsesháza, ki sem nyitják.

A szent igék, ha elfogadjuk őket az élet szabályaiként, nemesbítenek, fölemelnek és megszentelnek bennünket. A Biblia Isten szava hozzánk, emberekhez! Vajon befogadjuk-e a szívünkbe? „A Te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.” (Zsoltárok 119:130) Angyalok állnak a Szentírás kutatói mellett, hogy befolyásolják, vezessék őket és megvilágítsák értelmüket. Krisztus parancsa ma is éppen olyan nyomatékosan szól hozzánk, mint tizenkilenc évszázaddal ezelőtt első tanítványaihoz: „Tudakozzátok az Írásokat!” (János 5:39)