A tanulóknak, akik vallják, hogy szeretik Istent, és engedelmeskednek az igazságnak, olyan önuralmat kell gyakorolniuk és olyan vallásos meggyőződéssel kell rendelkezniük, amely képessé teszi őket arra, hogy tántoríthatatlanul megállják helyüket és nyíltan megvallják Jézust a főiskolákon, vagy bárhol, amerre megfordulnak. A vallást ne csupán köpenyként hordják az Isten házában – egész életüket jellemeznie kell.

Akik az élet vizének forrásából isznak, nem fognak változatosságok és világi örömök után vágyakozni. Magatartásukban, jellemükben nyugalom, béke és öröm nyilvánul meg, amelyet csak Jézusban lehet megtalálni. Terheiket és gondjaikat mindennap Megváltójuk lábai elé rakhatják. Megmutathatják, hogy az engedelmesség és a kötelességteljesítés útját öröm és megelégedés kíséri. Az ilyen tanulóknak erőteljes befolyásuk van társaikra, amely az egész iskolára kihat.

Egy komoly, lelkiismeretes és hűséges fiatal felbecsülhetetlen értéket képvisel az iskolában. Az égi angyalok szeretettel tekintenek rá. A mennyei könyvekben pedig feljegyzik az igazság minden cselekedetét, a kísértésekkel szemben tanúsított minden ellenállást, és minden győzelmet a gonosz fölött. Az ilyen fiatalok jó alapot gyűjtenek maguknak az eljövendő ítéletre, hogy részeseivé válhassanak az örök életnek.

Az intézmények megóvása és fenntartása nagymértékben függ azoktól a keresztény fiataloktól, akiket Isten arra hívott el, hogy munkatársai legyenek. Soha nem volt még olyan idő, amikor ennyire fontos eredmények függtek volna egyetlen nemzedéktől. Milyen végtelenül fontos tehát, hogy az ifjúság képesítve legyen a nagy munkára, amelyre Isten akarja felhasználni! Teremtőjüknek minden mást felülmúló igénye van odaadó munkájukra.

Az a vad és könnyelmű jellem, amely olyan sok fiatalnál tapasztalható napjainkban, valóban szívfájdalmat okozó jelenség. Ha a fiatalok belátnák, hogy intézményeink szabályai szerint élve csupán azt cselekszik, ami a javukra válik, nemeslelkűvé formálja, jó irányba befolyásolja jellemüket és gondolkodásukat, növeli boldogságukat, akkor nem lázadoznának az igazságos rendszabályok és értelmes intézkedések ellen, nem gyanúsítanák intézményeinket és nem volnának elfogultak azokkal szemben.

A fiatalok örömmel tegyenek eleget a velük szemben támasztott követelményeknek – ez a sikerük záloga. Azok, akik az élet mindennapi kötelességeinek teljesítésében eredménytelenek, nincsenek elkészülve a magasabb rendű kötelességek teljesítésére sem. Hitbeli tapasztalatokat csakis küzdelmek, csalódások, szigorú önfegyelem és komoly ima által érhetünk el. A mennybe vezető úton csakis lépésről lépésre haladva lehet előbbre jutni, s minden egyes megtett lépés erőt ad a következőhöz.