Amikor ünnepek közelegnek, gondoljuk végig, hogy évenként mennyi pénzt költünk ajándékokra, olyanok számára, akik nem szorulnak rá. A megszokás kötelékei oly erősek, hogy ha ünnepi alkalmakkor nem ajándékoznánk meg barátainkat, azt gondolnák, hogy elhanyagoljuk őket. De emlékezzünk meg arról, hogy a mi mennyei Jótevőnknek minden földi barátunk igényeit felülhaladó elvárása van velünk szemben. Ajánljuk fel ajándékainkat Istennek az ünnepek alkalmából! Ebben még a gyermekek is részt vehetnek. Ruházatot és más hasznos cikkeket adhatunk a valóban szegényeknek, s így Urunkért munkálkodunk.

A karácsonyt a világ Megváltója születése ünnepének szentelik. Ezt a napot rendszerint mértéktelenség, falánkság jellemzi. Nagy összegeket adnak ki, hogy fölöslegesen hódoljanak saját vágyaiknak. Az érzékek élvezetét ápolják a fizikai, lelki és erkölcsi erők kárára. Mégis szokássá vált, s a büszkeség, fényűzés és ínycsiklandó ételek óriási összegeket emésztettek fel anélkül, hogy bárkinek is használtak volna. Mindezek csak az Istennek nem tetsző tékozlást mozdították elő. Ezeket a napokat a legtöbben sokkal inkább önmaguk magasztalására, semmint Isten dicsőítésére fordítják. Feláldozzák egészségüket, olyasmikre költik pénzüket, hogy azzal is jobban járnának, ha inkább kidobnák. Sokan életüket veszítik a túlzott lakomázás, dőzsölés vagy züllesztő szórakozások miatt, s lelkek vesznek el.

Ha Isten gyermekei dicsőíteni akarják Őt, legyen étrendjük egyszerű, tiszta, és a rájuk bízott anyagi javakat használják fel arra, hogy az Ő kincstárába kisebb-nagyobb adományokat hozzanak. Ezek felhasználhatók lesznek arra, hogy az igazság világossága eljusson a tévedések sötétjében élőkhöz. Az özvegyek és árvák szíve örömre derül, ha az adományok csillapítják éhségüket és megkönnyítik életüket.

Mindazok, akik állítják, hogy hisznek az igazságban, számolják össze, mennyit költenek évente – különösen az ünnepek alkalmával – önző és szentségtelen kívánságok kielégítésére. Mennyi pénzt a gyomruknak való hódolásra, és mennyibe kerül keresztényietlen versengésük a külszín fenntartásában.

Számolják csak össze a szükségtelenül kiadott összegeket, és becsüljék fel, mennyit lehetett volna Isten ügyének szentelni, anélkül, hogy akár a testnek, akár a léleknek ártalmára lett volna. Az adakozó tehetsége szerint nyújthat filléreket vagy bőkezűbb adományokat, hogy könnyítsen a gyülekezetek adósságterhén. Hittérítőket kell küldeni új területekre, másokat pedig meglévő munkaterületükön támogatni. A hittérítők kénytelenek a legszigorúbb beosztással élni, meg kell tagadniuk önmaguktól még azokat a dolgokat is, amelyeket más mindennap megkap és életszükségletnek tart. lgen kevés kényelmet élvezhetnek.