Isten népének szigorúan takarékoskodnia kell az öltözködés terén, hogy legyen mit ajándékoznia Neki. „Amiket a Te kezedből vettünk, azokat hoztuk most Neked” – így kell hálát adniuk az Úrnak az áldásért, amit tőle kaptak. Ezen az úton haladva kincseket halmoznak fel maguknak Isten országában.

A világias gondolkodású emberek nagy összegeket költenek ruházatra, pedig ezzel a sok pénzzel az éhezőket és didergőket kellene ruházni és táplálni. Sokan azok közül, akikért Krisztus az életét adta, alig vannak ellátva a legolcsóbb, legszükségesebb ruházattal, míg mások hatalmas összegeket költenek arra, hogy a divat mindig változó szeszélyeit kövessék.

Az Úr meghagyta népének, hogy különüljön el a világtól. Cifra vagy költséges ruha nem illik azokhoz, akik hiszik, hogy a kegyelemidő utolsó napjait éljük. Ezért írja Pál apostol: „Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén fel, harag és versengés nélkül. Hasonlatosképpen az asszonyok, tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat, nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékekkel, hanem amint illik istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.”

Még azok közt is, akik Isten gyermekeinek vallják magukat, vannak olyanok, akik a kelleténél többet költenek ruhákra. Csinosan és ízlésesen kell öltözködnünk, de nőtestvéreim, ha ruhákat vesztek és varrtok magatoknak és gyermekeiteknek, gondoljatok a még elvégzetlen munkára Isten szőlőskertjében! Helyes jó anyagot venni és gondosan megcsináltatni – ez gazdaságos. De nem kell a fényűző cifrálkodásnak hódolni, s ekképp önmagunkat magasztalni abból a pénzből, amit Isten művébe kellene befektetni.

Nem a ruházat az, ami az Úr szemében értéketek fokmérője. A belső dísz, a Lélek gyümölcsei, a jóságos szó, a másokkal szemben tanúsított gondos figyelmesség az, amit Isten értékel. Hagyd a fölösleges divatozást, s az így megtakarított összeget tedd félre, hogy előmozdíthasd vele Isten ügyét.

Tanuld meg az önmegtagadást és tanítsd azt gyermekeidnek, mert ez Istennek tetsző dolog. Mindarra, amit megtakaríthatsz önmegtagadással, szükség van Isten művében: enyhíteni a szenvedést, öltöztetni a rászorulókat, táplálni az éhezőket, eljuttatni a napjainknak szóló igazságot azokhoz, akik nem ismerik.

Mi vagyunk Krisztus tanúi, és nem szabad, hogy világi érdekek annyira lefoglalják érdeklődésünket és időnket, hogy ne szentelhessünk figyelmet azoknak a dolgoknak, amelyeket Isten parancsára a legelső helyre kell tennünk. Sokkal magasabb érdekek forognak kockán. „Keressétek először Isten országát és annak igazságát!” Krisztus mindenét arra a munkára szentelte, amelynek az elvégzésére az emberek közé jött. Így szólt: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és úgy kövessen engem.” „És így legyetek nekem tanítványaim.” Szívesen odaadta önmagát Isten akaratának véghezvitele érdekében. Halálig engedelmes volt, egészen a keresztfa haláláig. Vajon szabad-e, hogy nehezünkre essen az önmegtagadás? Visszahúzódhatunk-e attól, hogy részesei legyünk szenvedéseinek? Ha halálára gondolunk, szívesen áldozzuk fel magunkat és mindenünket. Mindig gondoljunk arra, hogy mit tett értünk, akkor szívünk szeretettel és hálával telik meg Őiránta.

Ha az igazság ismerői az Isten szavában foglalt önmegtagadást gyakorolják, az üzenet hirdetése erőteljesen halad előre. Az Úr meghallgatja a lelkek megmentéséért felszálló imánkat. Isten népének világossága fényleni fog, és a hitetlenek, látva jó cselekedeteinket, dicsőítik mennyei Atyánkat.

A mutatós ruhák, a külsőségek szeretete költekezéshez vezet, és sok fiatalban öli meg a nemesebb életre való törekvést. Ahelyett, hogy neveltetésükről gondoskodnának, inkább kenyérkereset után néznek, hogy hódolhassanak a divatos ruházkodás szenvedélyének, pedig ez a szenvedély sok fiatalt vitt már romlásba.

Tisztaság és egyszerűség jellemezze azok lakását és öltözködését, akik a korszerű, ünnepélyes igazságot hiszik és vallják. Minden pénz, amit fölösleges ruhákra vagy házunk díszítésére kiadunk, Urunk tulajdonának elfecsérlése: meglopjuk Isten ügyét, hogy kielégítsük büszkeségünket.