Sokan lenézik a takarékoskodást, összetévesztve a zsugorisággal. Azonban a takarékosság igen jól összefér a nagylelkű bőkezűséggel. Helyes beosztás, takarékosság nélkül nem tudunk bőkezűek lenni: takarékoskodnunk kell, hogy adhassunk.

Senki sem jótékonykodhat igazi önmegtagadás nélkül. A ránk bízott munkát csak úgy leszünk képesek elvégezni, ha egyszerű, önmegtagadó és szigorúan takarékos életet élünk – ami nem egyenlő a fösvénységgel. Ki kell törölnünk szívünkből a büszkeséget és a világias becsvágyat. Minden munkánkat a Krisztus életében megnyilvánult elvhű önzetlenséggel végezzük! Házunk falán, képeinken és bútorainkon ez legyen olvasható: „A szegény bujdosókat házadba bevigyed!” Ruhásszekrényeinkre mintha Isten írná fel: „Ha mezítelent látsz, felruházzad!” Ebédlőnk bőven terített asztalán lássuk felírva: „…nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet?”

Nagyon sokféleképpen lehetünk hasznosak. Sokan panaszkodnak arról, hogy csak szűkös források állnak rendelkezésükre, de ha a keresztények teljes komolysággal fognák fel kötelességeiket, forrásaikat ezerszeresen megsokszorosíthatnák. Önzésünk és önszeretetünk állja el hasznavehetőségünk útját.

Milyen sokan költenek olyan dolgokra, melyek pusztán bálványok, s lekötik az időt, erőt és a gondolatokat, amelyeket magasabb célokra kellene szentelni. Milyen sok pénzt pazarolnak drága házakra és bútorzatra, önző örömökre, fényűző és ártalmas ételekre, megrontó féktelenségekre! Mennyit pazarolnak ajándékokra, amelyek senkinek sem használnak! Szükségtelen, gyakran káros dolgokra a hitvalló keresztények manapság sokkal többet költenek, mint amennyit a lelkek megmentésére áldoznak.

Sokan, akik keresztényeknek vallják magukat, oly sokat költenek ruházkodásra, hogy semmit sem tudnak félretenni mások szükségleteire. Azt hiszik, hogy költséges ruhájuknak meg kell lennie, tekintet nélkül azokra, akik a legszükségesebbet is alig tudják megszerezni.

” Nővéreim, ha öltözködéseteket összhangba hoznátok a Biblia szabályaival, bőségesen telne szegényebb testvéreitek megsegítésére! Nemcsak anyagi javaitok lennének, de elég időtök is volna – s ez az, ami gyakran hiányzik. Sokaknak segíthettek tanáccsal, helyes érzéketekkel és ügyességgel. Mutassátok meg a rászorulóknak, hogyan kell ízlésesen, mégis egyszerűen öltözködni. Sok nő azért marad távol Isten házától, mert kopott, rosszul szabott ruhája feltűnően elüt mások ruházatától. Sok érzékeny lelkű ember keserű megalázás és igazságtalanság érzését táplálja emiatt, és sokan odáig jutnak, hogy kételkednek a vallásosság valóságában, és megkeményítik szívüket Isten üzenetével szemben.

Krisztus megparancsolja nekünk: „Szedjétek össze a maradék darabokat, hogy semmi el ne vesszen!” Naponta ezrek veszítik életüket éhínségekben, tűzben, ragályos betegségekben és vérontásban. Ezért, aki embertársát szereti, ügyeljen arra, hogy semmit el ne pazaroljon, semmit ne adjon ki szükségtelenül, amivel valakit megsegíthetne.

Helytelen dolog időnket és gondolatainkat elpazarolni. Minden perc, amit önmagunkra fordítunk, elveszített idő. Ha minden pillanatot helyesen értékelnénk és használnánk fel, maradna időnk mindarra, amit önmagunkért és a világért tennünk kell. A pénz, az idő, erő és lehetőségek felhasználásában Isten legyen minden keresztény vezetője. „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül ad, és megadatik néki.”

Nem szükséges pontosan részleteznünk, hogyan kell takarékoskodni minden vonatkozásban. Azok, akik teljesen átadták szívüket Istennek és az Ő igéjét tekintik vezetőjüknek, tudni fogják, hogyan viselkedjenek, hogyan teljesítsék kötelességeiket. Jézustól tanulnak, aki szelíd és szívében alázatos volt. És ha az Ő szelídségét ápolják önmagukban, számtalan kísértés előtt zárják be az ajtót.